A műről, s a korról, melyben született

"A munka a sok évszázados és a szocializmusban is aktuális probléma első monografikus jellegű marxista igényű feldolgozása." - ajánlotta az Akadémia Kiadónál 1965-ben (a kolofon tanúsága szerint 850 példányban) megjelent könyvet a borító fülszövege.

Három és fél évtized távlatából megállapíthatjuk: SÁRÁNDI IMRE Visszaélés a joggal c. (a szerző által szerényen "dolgozatnak" minősített /13. oldal/) műve jóval több ennél: polgári jogunk tudománytörténetének kiemelkedő alkotásai közé tartozik. Annak az időszaknak szülötte, amit a második világháború utáni magyar polgári jog "aranykorának" tarthatunk.

A már nevében is önellentmondást hordozó, függetlenségre és önazonosságra törekvő szocialista polgári jog, "magánjog" valódi ébredésének időszaka volt ez. SZÁSZY ISTVÁN, MÁDL FERENC és EÖRSI GYULA könyvei nyitották, s EÖRSI máig felülmúlhatatlan összehasonlító polgári jogi nagymonográfiája zárta a szakaszt. E bő tíz év alatt jogtörténeti jelentőségű munkák születtek: a tudós szerzők könyveikben sokszor egy-egy jogintézmény vizsgálatára összpontosítottak, megközelítési módjuk vagy "akadémiai" volt - azaz a történetiségbe ágyazott, teljes körű, a "polgári" jogirodalom áttekintésére és szükségszerű "meghaladására" törekvő - (EÖRSI, SÁRÁNDI, MÁDL), vagy deskriptív-pozitivista .

E munkák célja már - EÖRSI szavaival - nem az volt, hogy "leleplezzék a kapitalizmust", hanem hogy a polgári jog rendszerét, bizonyos fő intézményeit és fejlődését elemzésnek vessék alá - a szocialista társadalmak viszonyrendszerében megalapozzák a jogi dogmatikát és módszert kínáljanak. Ám - miért vegye őket kézbe a mai olvasó?