Bevezetés

Az utóbbi két-három évtizedben nyilvánvalóvá vált, hogy képesek vagyunk tönkretenni, elpusztítani, lakhatatlanná tenni életterünket, a Földet. Ehhez láthatóan elég okossá váltunk. De vajon okosságunk elegendő-e ahhoz is, hogy képesek legyünk ezt elkerülni?

A Római Klub megbízásából 1972-ben elkészített kutatás illetve jelentés hívta fel a gazdasági ritmusváltás szükségességére a szélesebb társadalom figyelmét. Azóta ennek egyes megállapításait, előrejelzéseit sokban vitatták, ám szemlélete - a korábbi, korlátlan növekedést feltételező állásponthoz képest - forradalminak bizonyult. Tulajdonképpen ennek továbbgondolása a fenntartható fejlődés eszméje.

Vélhetően a környezet minőségének a hétköznapi ember számára is érzékelhető romlása okozta illetve okozza az egyes társadalmi értékek fontosságának változását, nevezetesen a környezet felértékelődését. Nyilvánvaló, hogy a minőségromlás közvetlen oka a gazdasági tevékenység módja és foka. Ennek tulajdonítható, hogy megváltoztak az üzleti vállalkozásokkal szembeni társadalmi elvárások.

Dolgozatomban azt kívánom megvizsgálni, hogy ezen új kihívásoknak való megfelelést mennyiben képes a számvitel segíteni. Górcső alá veszem azokat az eszközöket, amelyek az üzleti tevékenység "társadalmilag felelős" módon történő folytatását lehetővé teszik, illetve segítik.

Vizsgálódásaim középpontjában a mai feltételek között működő, elsősorban ipari tevékenységet végző, közepes- és nagyvállalatok állnak, ám megpróbáltam figyelembe venni a szabályozási környezetben - a jelenlegi tendenciák alapján - várható változásokat is. Azt feltételeztem, hogy a vállalkozásokat elsősorban a hagyományos ösztönzők - a pénzügyi, piaci oldalról jelentkező nyomás - készteti környezeti tudatosságra. Ebből fakadóan igyekeztem ilyen "szemüvegen" keresztül tekinteni a témára, ám nem tudtam megállni, hogy néhol ne tekintsek túl ezen - a globális környezeti válság megoldásához szükséges szemléletváltozás irányába.