Magyarországon a tömeges munkanélküliség megjelenésével egyidőben vezették be a munkanélküli-segélyt. A tanulmány a segélyezési rendszer kilencvenes évekbeli történetét mutatja be, a vizsgálat középpontjába a segélyezés bőkezűségét - a segélyhez jutó munkanélküliek arányának és a segélyek nagyságának alakulását - állítva. A szerző választ keres arra, vajon a segélyben részesülők arányának és a segélyek relatív összegének jelentős csökkenése mennyiben tulajdonítható a szabályok változásainak és mennyiben a munkanélküliek összetétel-változásának.