Tanulmányunkban két adatfelvétel (1994, 2001) összehasonlításával megvizsgáltuk, bekövetkezett-e a járadékos munkanélküliek számára elérhető piacokon is az a nem lebecsülendő javulás, melynek általánosságban, a munkaerőpiac egészét tekintve tanúi lehettünk az elmúlt hat-hét évben. Az álláskilátások változását a különféle járadékos csoportok elhelyezkedési esélye alapján, illetve az általuk elfogadott állások különféle jellemzői alapján értékeltük. Az eredmények azt mutatják, hogy az elhelyezkedési esély ma is elsősorban a munkanélküliek nehezen megváltoztatható személyes adottságaitól, valamint (a korábbiaknál is fokozottabb mértékben) a lakóhelyüktől függ, nem a járadékuk nagyságától vagy hosszától. A korábbi elemzésekhez hasonlóan 2001-ben is azt találtuk, hogy a kompenzációs hányad nem hat a járadékosok elhelyezkedési ütemére. A jogosultság hátralévő ideje befolyásolja a kilépési rátát, erős hatás azonban csak az érettségizett és diplomás munkanélküliek esetében tapasztalunk, azoknál, akik leginkább képesek elhelyezkedni, amikor fogyóban a járadékuk, és legkevésbé számíthatnak szociális segélyre a járadék kimerítése után.