Recesszióban csökken a foglalkoztatottak száma és növekszik a munkanélküliség - hosszú ideig úgy tűnt, hogy ez az összefüggés mindenütt igaz, Japánt kivéve. A kilencvenes évek elhúzódó válsága azonban már a szigetország teljes foglalkoztatását is kikezdte: a japán munkanélküliségi ráta napjainkban meghaladja az USA-ban mért értéket, az OECD átlag felé közelít és további emelkedése valószínűsíthető. Az állástalanok számának ugrásszerű növekedéséből az elemzők hajlamosak arra következtetni, hogy az egyet jelent a japán stílusú foglalkoztatási rendszer, ezen belül is az élethossziglan tartó foglalkoztatás végével. Tanulmányunkban ezt a kérdést jártuk körül és úgy találtuk, hogy bár a rendszer nem maradt érintetlen, a növekvő munkanélküliség okait egészen a legutóbbi időkig másutt kellett keresni. A japán munkaerőpiac hármas szegmentációján belül a dolgozók korábban is csak mintegy egyötödét érintő élethossziglan tartó foglalkoztatás a kilencvenes években is többé-kevésbé érvényben maradt. Munkanélkülivé nagy valószínűséggel az un. perifériális csoportba tartozók váltak, akiknek aránya tendencia-szerűen folyamatosan növekedett - ám nem a munkahely védettségét továbbra is élvező centrális csoport, hanem egy, az elemzések által eddig elhanyagolt marginális csoport rovására. A változások napjainkra jutottak odáig, hogy a rendszer magját is érintsék. Köztes az állapot: a hagyományos japán modell megszűnőben, de az új még nem alakult ki.