Kivonat

Többoldalú statisztikai megközelítést alkalmazva felvázoljuk az elmúlt 15 év legfontosabb makrogazdasági fejleményeit, amelyek az export- képességünket és a magyar K+F és innováció feltételrendszerét meghatározták, bekorlátozták.

Ezek alapján összegzésként megállapíthatjuk, hogy az alábbi néhány legfontosabb mutató 1989-es értékét 100%-nak tekintve: a bruttó ipari kibocsátás, a bruttó beruházás, a GDP indexei, valamint az export 1992-93-ban (rendre 67%, 81%, 82%, 92%-os szinten) érte el mélypontját. A foglalkoztatottak számára és a fogyasztásra vonatkozó indikátorok 1996-ban, (rendre 69% és 87%-os visszaesést követően), érték el a minimumot, ami után már egy stabil "kikapaszkodás" jelei tapasztalhatók. Ez persze egy össznemzeti átlag, ami azt jelenti, hogy - az "előremutató" ágazatok és vállalkozások esetén - a javulás megindulása, még korábbi időpontra tehető. A K+F-re vonatkozó adatok ezzel teljesen összhangban viszont azt mutatják, hogy a vállalati K+F ráfordítások és a bruttó K+F ráfordítások a minimális 1996-os (rendre 24% és 30%-os) szintről kezdenek bővülni. Ha a K+F ráfordítások alakulását tevékenységtípusok alapján nézzük, azt kapjuk, hogy az alapkutatásra történ ráfordítások 1996-ra egyharmaddal csökkentek, az alkalmazott kutatásoknál ez a harmadára, míg a kísérleti fejlesztések esetén a hatodára szűkültek össze. Mind a K+F létszám mind a kutatók és fejlesztők száma (rendre 46% és 51%-os szintről) - a foglalkoztatottak országos számával megegyezően, még a vállalati szférában is, ahol mint azt az előbb már említettük a kibocsátás már 1992-től nőni kezdett - csak 1995-96-tól kezdve növekszik.

Ezek a számok egyértelműen és világosan mutatják, hogy a K+F szektor szenvedte el a legnagyobb, - a gazdaság többi részéhez viszonyítva - nagyságrendben 2-5-szörös visszaesést mind a K+F létszámot, mind ráfordításokat tekintve. A vállalati szektornál a K+F létszámát és ráfordításait nézve, még ennél nagyobb visszaesésről beszélhetünk. Ennek ellenére, mind az európai együttműködésben, mind a tisztán hazai kutatások terén Magyarország azt a megnyugtató képet mutatja, hogy ha nagyon kis abszolút méretű is a K+F és innovációs tevékenysége, de 1996-ra túljutott a válságán, és már gyarapszik. Van 'kisugárzása' a termelési folyamatra, szervesen beágyazódik a hazai és európai K+F és innovációs struktúrákba, és a recessziót túlélt "kristályosodási pontok" körül ígéretes fejlődésnek indult.

Ugyanezen jelenség másik oldalról pedig egyben azt is jelenti, hogy a K+F és innováció az a szektor, ahol 1 Ft befektetés a leggyorsabban és a legbiztosabban térül meg. Molnár [998] reprezentatív feldolgozóipari felmérése azt is megmutatja, hogy a "kristályosodási pontok" épp azokban az ágazatokban találhatók, ahol az átmenet előtt létezett olyan "szakmastruktúra" vagy ha tetszik technikai kultúra, amely ha nagy áldozatok árán is, de túlélte a rendszerváltást. Iparpolitikát, vagy iparpolitikai koncepciót felvázolni tehát ezekre a "kristályosodási pontokra", mint sarokpontokra kellene kidolgozni. Vizsgálataink során a hazai hozzáadott érték növelése és az export- dinamika erősítése szempontjából két legégetőbb kérdés merült fel, amelyek egyike sem orvosolható a kormány jól átgondolt és elszánt gazdaságpolitikai beavatkozása nélkül.

1. A K+F-kiadások rendkívül alacsony szintje és
2. A KKV-szektor fejletlensége.

1. Nagyon ígéretesen hangzik, hogy az új kormány programjában ez áll: "A magyarországi K+F legfontosabb céljai a elkövetkez években... szorosan összefüggnek az 5. Keretprogramhoz való csatlakozással" és célul tűzte ki, hogy a K+F kiadások, amelyek 1997-ben csak 0,74%-át tették ki a GDP-nek: 1999-re 1%-ot és középtávon 1,5%-ot érjenek el. Ha a kitűzött célokat nézzük teljesen egyetértünk vele, hogy a GERD/GDP középtávon legalább 1,5% legyen, amely komoly áldozatvállalást követel a gazdaságpolitikától és az állami költségvetéstől. Hosszú távon azonban, ha a nemzetközi K+F adatokat nézzük, mindent meg kell tennünk, hogy a K+F részesedését a GDP-hez viszonyítva 2%-ra növeljük, de ezen második szakaszban az üzleti szférának is komoly tennivalója lesz. A kormány célkitűzései ambiciózusak, azonban mára egy biztos, hogy az 1999-es 1% távolról sem teljesült.

2. Végkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy a legégetőbb, az egész gazdaságot érintő kérdés a KKV-szektor fejletlensége mind az OECD- mind az EU-országokhoz viszonyítva. Az OMKFHÁT TAFTIE-tagságán kívül, amely nagy hangsúlyt helyez az európai KKV-együttműködésekre alapvetőnek tartjuk olyan kutatási hálózatokhoz való csatlakozásunkat, amelyet főként a mi kelet-európai régiónk KKV-problémáira hívtak életre, mint a COST A17-es "Kis- és középvállalatok, gazdasági fejlődés, Európa régióinak közeledése" címmel spanyol kezdeményezésre indított akciótól, amely 2000-t l 2004-ig tart 5 millió EURO-s költségvetéssel.