Kivonat

A tanulmány egy, az ipari kutatás-fejlesztés, innováció, nemzetközi technológia- és tudáscsere témaköreit felölel magyarországi felmérés legfontosabb eredményeit foglalja össze. A vizsgálat különös figyelmet fordított az Európai Unió országaival és intézményeivel fennálló, a tudás-csere elemeit is magukba foglaló kapcsolatokra, valamint az EU pályázati rendszeréhez való kapcsolódás lehetőségeire és legfontosabb nehézségeire. Az adatfelvételt 1998 folyamán 604, legalább 10 főt foglalkoztató ipari vállalaton végeztük el.

A vizsgálat kitért az EU programok legfontosabb jellemzőiről alkotott vállalatvezetői vélemények értékelésére is. Ennek során az úgynevezett sorbarendezéses elemzés (Rank Order Analysis) módszerét, a rendezett (rankordered) logit modellek egy alkalmazását használtuk fel.

- A 90-es évek első felében a magyar kutatás-fejlesztési ráfordítások drasztikusan csökkentek, az ipari kutatási hálózat csaknem teljesen összeomlott. Felmérésünk alapján megállapítható, hogy 1995-től ismét megkezdődött a felépülés, a valamilyen kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenységet folytató ipari cégek aránya 1995 és 1997 között 16,1%-ról 21,5%-ra nőtt.

- A tanulmány számos szempont alapján vizsgálja a K+F tevékenységet végző cégek arányát: vállalatméret, ágazati megoszlás, privatizált és új cégek, exportálók és hazai piacra termelők, külföldi tulajdonossal rendelkező, illetve tisztán hazai cégek, stb. Egyik legfontosabb megállapításunk, hogy a különböző innovatív jellegű tevékenységek egymással együtt járnak, kiegészítő és nem egymást helyettesítő jellegűek. A cégek élesen két csoportra oszthatók: innovatív típusú cégek, melyek folytatnak saját K+F tevékenységet, emellett külső kutatásoknak is megrendelői, vásárolnak új technológiát, a tudáscsere számos egyéb formáját is alkalmazzák, megújítják a termékskálájukat, valamint azok amelyek egyik tevékenységgel sem rendelkeznek. A közbeeső, ezek között elhelyezkedő cégek nagyon szűk halmazt alkotnak.

- A cégek mindössze 16 %-a rendelkezik a tudáscsere elemeit is tartalmazó EU kapcsolattal. Ezek viszont hatékony eszköznek tekintik a tudáscserét versenyképességük javítása érdekében. A K+F együttműködés eseteitől eltekintve a tudáscsere alapvetően egyirányú, a külföldi partnertől a magyar cég irányába. A kapcsolatok többségét a magyar cégek kezdeményezték. A kapcsolatok finanszírozásában a cégek saját forrásai játsszák a meghatározó szerepet. A magyar cégek többnyire valamilyen anyagi formában megtestesülő tudás megszerzésére törekszenek, saját tudásukat ugyanakkor általában direkt formában adják át. A külföldi partner számára végzett kutatás viszonylag aránya világosan mutatja a magyar cégeknél rejlő K+F potenciál lehetőségeit.

- Az EU programok ismertsége - a PHARE kivételével - nagyon csekély, különösen a kis- és középvállalkozások körében. Érdemi pályázási aktivitást csak az 500 fősnél nagyobb cégek esetén lehet kimutatni. A legfontosabb akadály a támogatásokhoz és ösztönző programokhoz való hozzáférésben, hogy a cégek többnyire a létezésükről sem tudnak, vagy nem ismeretes számukra a programok pontos működése.

- A sorbarendezéses elemzés (Rank Order Analysis, ROA) módszere jól alkalmazhatónak bizonyult az EU programok legfontosabb jellemzőinek, azok relatív fontosságának vizsgálatában. Megmutatta, hogy a hazai kamatráta szintje nagymértékben meghatározza az EU programokra való pályázási hajlandóságot.