Apor Péter igen olvasott korrajzát Metamorphosis címmel illette. "Nézd meg, negyvenkilencz esztendőtől fogva a régi erdélyi szokástól, amelyet eszedbe vehetsz, a fenn leírt erdélyi szokásoktól mely messze mentél erdélyi ember." A krónikás azokat a változásokat vette számba, amelyek osztrák hatásra mentek végbe a tizennyolcadik század eleji világ fennforgó köreiben. Ez a kis kötet egy másik átalakulásról kíván szólni, arról, amely a szerző hite szerint a lényeget - a kisemberek számára életbe vágót - érintette.

A történetírás nagyon hosszú ideig népek eredetmítoszával, az uralkodóházak és háborúik históriájával, majd pedig az állam történetével volt egyértelmű. Olyan sokáig, hogy ez az értelme a köztudatban - olykor a szakmai köztudatban is - itt-ott máig kísért. Pedig századok óta, hol alig láthatóan, hol követelőzőbben, van egy másik történelem is, amely tagadja a hagyományos képet, többet, mélyebbet akar tudni, mondani az emberi lét múltbeli kiterjedéséről.

Ezt a másik történelmet kívánják az alábbiak a szerző véges lehetőségei és gyarló képességei szerint szolgálni. Arról szeretne szólani ez a dolgozat, aki a hagyományos történelemkönyvekből rendszerint kimarad: az átlagemberről. A közemberről - többszörös szűkítésben: mert a százarcú létből a végső kérdést, az életben maradás esélyeinek ügyét teszi alapszempontjává. S az életbiztonság dolgát viszont meglehetősen kis időegységben és térdarabkán vizsgálja: a szülőföldi tájak történetének abban a százéves szakaszában, amely 1848-at megelőzte.

E választásnak oka van: az európai ipari forradalom korában, a hazai ipari forradalom küszöbén bontakozik ki tájainkon a hagyományos világ - még alig észrevehetően, de azért mégis gyorsuló - bomlása. Jóllehet ennek a folyamatnak századokra visszanyúló előzményei vannak, mint ahogy más vonatkozásban korunkig is elható utózöngéi, mégis lényege erre a százéves korszakra a legjellemzőbb.

Témánk tehát az életbiztonság alakulása a hagyományos világ alkonyán. Célunk: egy ritka történelmi törésvonal mentén vázolni - és csak vázolni - az élet bizonytalanságának, illetve biztonságosabbá válásának tényeit, tényezőit, s amennyire képesek vagyunk rá - rendszerét. Vázlatról van tehát szó, kísérletről, amelyet a szerző egyidejűleg tár a történelem iránt érdeklődő olvasó és kollégái elé.