Előszó

A szlovákiai magyar intézményrendszer az elmúlt tíz évben rendkívül nagy változáson ment keresztül.

Gondoljunk csak arra, hogy tízegynéhány évvel ezelőtt még csak egy kulturális szervezetünk volt, egy nőszövetség, egy ifjúsági szervezet stb. Alapítványokról nem is tudtunk, a polgári kezdeményezések csak titokban, párt és kulturális álcába bújtatva érvényesülhettek. Klubok születtek, klubmozgalmak, biciklitúrák, titkos és féltitkos szervezetek, szűk baráti körök, amelyek mind-mind azt jelezték, hogy az igazi társadalmi életre szükség van, hogy a tenniakarás nem lankad, hogy csak megfelelő teret kell biztosítani a megannyi kezdeményezésnek és akaratnak.

1989 után ennek a jogi keretei megszülettek. A szlovákiai magyarok társadalmi, kulturális, politikai élete újabb szakaszába lépett. Egy pillanat alatt született meg - szinte a semmiből - a szlovákiai magyar civil társadalom. És mint minden civil társadalom, ez is nagyon sokszínű volt. És mint minden új dolog, kereste a helyét a közéletben, a közakarat megjelenítésében, a köz szolgálatában.

Nem mindig ment ez könnyen. A sokszereplős új környezet megannyi összeütközésnek, konfliktusnak, személyeskedésnek, szóváltásnak volt a színtere. Hosszú időnek kellett eltelnie (és talán még nem is vagyunk a végén), amíg az egyes szereplők felismerték, nem ők az egyedüli ilyen vagy olyan szervezet. Sokan vagyunk, másmás értékekkel, más-más elképzelésekkel, más-más célokkal. De éppen ez a sokszínűség adja az erőnket. Ez az, ami biztosítékot jelent, hogy akár tévedhetünk is, lehetnek rossz meglátásaink, elképzeléseink, mindig ott van a másik, partnereink, akik új ötletekkel, új ideákkal, új célokkal korrigálni tudják a hibákat, és a diszharmóniának tűnő sokszínűség harmonikus egyként szolgálja a közösséget.

Ebben rejlik a civil szervezetek, a harmadik szektor, az önkéntesség ereje.

A szlovákiai magyar civil szektor teljes képének, spektrumának, szerkezetének felmérése, felkutatása még várat magára. Nincsenek egzakt adataink arról, hogy milyen is ez a szektor. A szlovák oldalról nézve egy nagy fehér folt Dél-Szlovákia. Szlovákiai magyar oldalról nézve pedig egy zárt intézményrendszer negatív vagy pozitív képe sejlik fel előttünk. Tudjuk, hogy nagyon széles skálán mozog, tudjuk, hogy gyakorlatilag lefedi az egész közösséget. Tudjuk, hogy a kis helyi kezdeményezésektől kezdve egész az országos kulturális, érdekvédelmi, szakmai szervezetekig terjed. Tudjuk, hogy az intézményi keretek is nagyon változatosak: vannak, akik tudatos intézményépítésbe kezdtek, és vannak, akik megelégszenek a laza öntevékeny mozgalmi munkával. Aligha lehetne értékítéletet mondani ezekről, mindenki a maga helyén, minden szervezet a maga módján fontos az adott régióban, kis- és nagyközösségben.

Ugyanakkor mégis kell látnunk és láttatnunk önmagunkat. Tudatni kell, hogy ennek a maroknyi közösségnek a társadalmi élete semmivel sem marad el más régióétól. Hogy ez egy érett, a maga szabály- és értékrendjével együtt a közösségi élet minden jegyével rendelkező társadalom. Sokra vágyó, de intézményi rendszerén keresztül önszervező közösség is egyben.

Ennek a számvetésnek az állomása ez a kötet.

Az elmúlt időben sok próbálkozás született a szlovákiai magyar szervezetek adattárának megjelentetésére. Változó korunkban minden adattár a megjelenés pillanatában már elavultnak mondható, hiszen az egyes intézmények, és azok adatai olyan gyorsan változnak, hogy a nyomdatechnika lassúsága nem ragadhatja meg azt a maga dinamizmusában.

Ez a kötet mégis egy ilyen próbálkozás. Talán az eddigi legteljesebb.

Mert nem pusztán a fontosabb szervezeteket veszi számba, hanem mindenkit, aki él és mozog Dél-Szlovákiában. Az adattár egyik nagy érdeme, hogy a jogilag bejegyzett szervezeteken túl megpróbálta számba venni azokat az öntevékeny csoportokat, társaságokat, köröket is, amelyek valamilyen nagy szervezet, önkormányzat, kultúrház stb. mellett működnek, de önálló értékmegőrző és értékteremtő életet élnek.

Az adattár a nemzetközileg elfogadott adatgyűjtést és adatközvetítést követi, tehát teljesen kompatibilis más hasonló civil adattárakkal: a szervezetek alapadatain túl, meglehetősen részletes képet ad az intézmény felépítéséről, képviselőiről és tevékenységéről egyaránt.

A kötet nem önmagáért van. Amit a nyomtatott forma nem tud megoldani, megoldja az az adatbázis, amely a számítástechnika jóvoltából a kötet megjelenésével egyidőben az Interneten jelenik meg. A Fórum Intézet honlapján a teljes kötet megjelenik olyan adatbázisként, amelyet folyamatosan lehet bővíteni és frissíteni. Tehát az, akihez nem jut el ez a kötet, vagy aki a legfrissebb adatokra kíváncsi, az Interneten is hozzáférhet azokhoz (www.foruminst.sk).

A kötet és az Internetes feldolgozás egymást kiegészítik. A kötet rögzíti a mai állapotokat, hírt ad a szlovákiai magyar civil szektor helyzetéről, belső tartalékairól. Az Internetes feldolgozás pedig dinamikusan és napra készen követi és közvetíti annak további változásait, fejlődését.

A szlovákiai magyarok számára talán első ízben jelenik meg olyan részletes pályázati útmutató, amilyen a kötetben található. Az adománygyűjtés, a pályázás sokszor nem is egyszerű technikáival ismerteti meg az olvasót ez a fejezet.

Megtalálhatók itt a legfontosabb források is, azok az alapítványok, amelyek Szlovákiában a harmadik szektor fejlődését szolgálják. Külön érdeme ennek a fejezetnek, hogy nemcsak az adatokat közli a donorokról, hanem eligazítást ad abban is, hogy kinél, mire és hogyan érdemes pályázni.

Az Információs Központ céljaival összhangban olyan kötetet, ad az olvasó kezébe, amelynek minden magán-, intézményi és kézikönyvtárban helye van. A jövő legfőbb kihívásának, a kapcsolatépítésnek, a partnerkeresésnek, az együttműködésnek egyik legfontosabb eszköze ez a kötet mindennemű határon innen és határon túl.

Tóth Károly