Előszó

A kisebbségek megmaradásának úgy a szlovéniai Muravidéken, mint a magyarországi Rábavidéken alapvető feltétele a megfelelően működő kétnyelvű, illetve nemzetiségi iskola-hálózat. "Mivel a tárgyalt kisebbségi közösségekben kevés lehetőség adódik a közéletben történő funkcionális beszéd- és kódváltási minták elsajátítására, ezért a kétnyelvű és a nemzetiségi, a Rábavidéken még a mai napig is nyelvoktató "kétnyelvű" iskolatípus feladata, hogy megteremtse a feltételeket a kisebbségi nyelv funkcionális használatára." A szlovéniai magyarok gyermekei - a Muravidék vegyesen lakott területének gyerekeihez hasonlóan - szlovén-magyar "kétnyelvű iskolákba" járnak. A rábavidéki szlovén kisebbségnek és a magyarországi németek többségének magyar tannyelvű "nemzetiségi iskolái" vannak, amelyekben a szlovén, ill. a német tantárgyként szerepel.

Jelen kötet két részből áll. Az első részben leginkább a "válaszútról" van szó, amely előtt a nemzetiségi iskolák állnak. Elizabeta Bernjak a rábavidéki szlovéneknél tapasztalható kisebbségi nyelvvesztés szociokulturális okait elemzi. Bindorffer Györgyi a dunabogdányi németek kettős identitásával kapcsolatos kutatásainak elméleti alapvetéseiről ír. Koloman Brenner a magyarországi németek iskolarendszerére vonatkozó válaszút problematikájával foglalkozik. Székely András Bertalan tanulmánya a magyar-szlovén "hídépítő" Pável Ágostonról szól. Ennek a résznek a végén Varga István az új 9-osztályos programot mutatja be, amelyet két éve kísérleti oktatásként vezettek be a Muravidék egyik kétnyelvű iskolájában. Az asszimilációs folyamat megfékezéséhez megfelelő nyelvtervezésre lenne szükség. Csökkenteni kellene az oktatási célok és a gyakorlati nyelvhasználat között lévő eltéréseket, a helyi nyelvváltozatra kellene építeni a standardot. Változtatni kellene a tankönyveken, az elvont tartalmú olvasmányokon, kommunikatív nyelvoktatási modellt kellene bevezetni. A pedagógusok magas szintű kommunikatív kompetenciával kell rendelkezzenek. Csak ezután lehetne a régóta esedékes didaktikai és módszertani változtatásokat bevezetni, valamint kivitelezni. Az előrehaladó asszimilációs folyamatot semmiképp sem természetes, elkerülhetetlen, hanem inkább mesterségesen előidézett, "kulturális" folyamatként kellene felfogni. A nemzetiségi nyelvek iránti látszólagos érdektelenség nagyon is megváltoztatható.

A második rész, amelyben a gyermekirodalomról olvashatunk, Varga Józsefnek a szlovéniai magyar gyermek- és ifjúsági irodalommal kapcsolatos gondolataival kezdődik. Ezután következik Kanizsa József Zala-széli, Mura-menti költészetéről, mesevilága kialakulásáról, továbbfejlődéséről szóló írása. Tarján Miklós a magyarországi német gyermekirodalomról ír. Végezetül pedig Zágorec-Csuka Judit a szlovéniai nemzetiségi könyvtárakról számol be, az európai integrációs folyamat tükrében. A regionális anyanyelvű gyermekirodalom és a nemzetiségi könyvtárak (ide értendők az iskolai könyvtárak is) helyzete besorolható közvetett tényezőként, amely befolyásolja a nemzetiségi oktatást. Az eredményes oktatáshoz nagyon fontos (lenne), hogy a helyi anyanyelvi gyermek- és ifjúsági irodalom rendelkezésre álljon a könyvtárakban és megfelelő részt kapjon a tankönyvekben.

A kötetben található szövegek három nyelven (magyarul, németül és szlovénül) olvashatók. Elsőként mindig az eredeti szöveg szerepel, ezután következnek a fordítások. A fordító neve akkor szerepel, ha fordításról van szó. Ezúton is szeretnék szívből köszönetet mondani a szerzőknek, fordítóknak, lektoroknak és támogatóknak, hogy hozzájárultak a könyv megjelenéséhez.