CÍMLAP
|
TARTALOM, UTÓSZÓ |
Tartalom
A hetési (murántúli) nyelvhasználat sajátosságai
A muravidéki (hetési) tájnyelvről 1.
A muravidéki (hetési) tájnyelvről 2.
A muravidéki (hetési) tájnyelvről 3.
A muravidéki (hetési) tájnyelvről 4.
A muravidéki (hetési) tájnyelvről 5.
A taratykos béka
Csánk/u/ és baboka
Hm! Hm! Igen. Igen!
Hurka vagy kolbász?!
Ürge a kószapocok?!
A fazon nem szezon
Kereszteljünk vagy szenteljünk?
Sajátos hetési névszó-toldalékolás
A kikliny alatt!
Visszánok!
A van igéről röviden
A múltunk a jövőnk!
"Pritozsisztunk..." (Fellebbeztünk)
"Árvinszko dejte" (Árva gyermek)
Divat a durvaság és a trágárság?
A köznyelv helyi érvényesüléséről a mindennapi beszédben
A névelőről
Határozottan vagy anélkül?
Az ë-zés és ö-zés
A hosszú í magánhangzóról
A hosszú ű magánhangzóról
Az -i melléknévképző használata
Külön vagy egybe?!
Még mindig a külön- és egybeírásról
Lovastól vagy lovastul?
Elől vagy elöl?
Küld vagy küldd!
Hídre, borre?
A kis melléknévről
Hogyan mondjam, írjam? (1)
Hogyan mondjam, írjam? (2)
Ismét a zár-és a réshangok összeolvadásáról
A részleges hasonulásról
A teljes hasonulásról
Röviden az igekötőről
Gondok az intézménynevek írásos használatában I.
Gondok az intézménynevek írásos használatában II.
Egy fogalmazási verseny margójára (1.)
Egy fogalmazási verseny margójára (2.)
Kossuth díj?
Érthetően, magyarul!
A Lendvai Község utcanevei
A kötőjel, a nagykötőjel és a gondolatjel
Muraszombaton vagy Muraszombatban?
Ilyen a magyar nyelv?!
FIGYELEM! FORGALMI REND ÁTSZERVEZÉS
Nyelvhasználat a többnyelvű környezetben
A nyelvek egymásra hatása
Nyelvünk díszítő kincsei
A ragadványnevekről
A becenevekről
Vigyázzunk nyelvünk tisztaságára!
»Magyar neve?«
Két vagy több neve van?
Négy neve van egy falunak!?
Nevelni, de hogyan?
"Csak nem elhagyott a szeretőd?"
Szakmai életrajz
Utószó
Dr. Varga József, a muravidéki magyar alkotó értelmiség egyik vezető egyénisége több területen is eredményes tevékenységgel büszkélkedhet. Számon tartjuk őt névtani monográfiák szerzőjeként, pedagógus szakíróként, népi hagyományokat őrző tanulmányok készítőjeként, szépíróként-költőként, folyóirat-szerkesztőként, a művelődési élet szervezőjeként. Nem utolsósorban arról is szólnunk kell, hogy nemcsak mint tanár, hanem mindegyik minőségében szívügyének tekintette, tekinti anyanyelvünk ápolását.
Számos esetben hangzott el nyelvművelő előadása a Muravidéki Magyar Rádióban, jelent meg nyelvhasználati témájú írása a muravidéki magyarok hetilapjában, a Népújságban. Ezeket gyűjtötte most össze egy kötetbe "Mondjuk, írjuk hetésiesen?" címmel. Az ebben a címben föltett kérdésre a választ a könyv hatvan írása együttesen adja meg. Szó van bennük a hetési nyelvjárás sajátosságairól, a magyar köznyelv muravidéki vonatkozásairól, a többnyelvűség helyi jellemzőiről. Mindezt a helyesírás, a hangtan, a szó- és névhasználat, a nyelvi szerkesztés és a nyelvi viselkedés témakörében taglalja a szerző. Bár zömmel a muravidéki magyar nyelvhasználatot vizsgálja, néhány esetben a magyarországiról is közzéteszi észrevételeit.
Néhol kissé szigorúan, de mindig a jobbítás szándékával fejti ki véleményét. A "Mondjuk, írjuk hetésiesen?" kérdésre végül is elismerésre méltóan kettős választ ad. Egyrészt jelzi azokat a szituációkat, amelyekben jogosak a helyi nyelvhasználat elemei, másrészt fölhívja a figyelmet azokra a helyzetekre, amelyekben a köznyelviségre való törekvés a célszerű. Így ezen írásai elsősorban a muravidéki magyarok nyelvi ismeretterjesztését szolgálják, de a magyarság szélesebb köreinek tagjai is haszonnal olvashatják őket.
Szombathely, 2003. augusztus 8.
Dr. Molnár Zoltán Miklós