Tétel adatlapja
CÍMLAP
Nagy Attila
Háttal a jövőnek?
Középiskolások olvasás és művelődésszociológiai vizsgálata


TARTALOM, FÜLSZÖVEG, ELŐSZÓ



Tartalom

Előszó

A vizsgálatról
A vizsgálat közvetlen előzményei
A vizsgálat stratégiájáról
A vizsgálati minta jellemzőiről

A szabadidős tevékenységek szerkezetéről
Tv és film

Kulturális tőke és internethasználat
A kulturális tőke fogalmáról
Szövegértés és periodikaolvasás
Az olvasás motívumairól

Könyvhasználat
Otthoni könyvek
Az olvasmányok beszerzési forrásai
Könyvtárhasználat
Beszélgetés a könyvekről

Olvasási szokások
A könyvolvasás gyakorisága
A legutóbbi olvasmányok
A legkedvesebb írók
Emlékezetes olvasmányok

A történelmi és a magyarságtudat néhány jellemzőjéről
Nagyra becsült történelmi személyek és események
A magyarságtudat néhány összetevőjéről

Az értékek világa
Nevelési értékek
A vallási kötődésekről

Emberközelben
Tanulói interjúk
Pedagógusok és könyvtárosok

Összegzés
Summary

Felhasznált irodalom

Függelék
Kérdőív a 15-17 éves korosztály számára



Fülszöveg

A kisvárosokban élő, középfokú oktatási intézetekben tanulók országos mintáján 2001 tavaszán végzett felmérés eredményei szerint a korosztály olvasási kultúrája szorosan összefügg a családi háttér (főként az anyák) iskolázottságával, a szülők foglalkozásával, az oktatási intézmény jellegével és a regionális kultúrákkal. Az adatsorok bizonyítják a differenciáltabb nemzeti azonosságtudat és az olvasói aktivitás, ízlés összefüggését. Az oktatási és a könyvtári rendszer általános fejlettsége, a megfelelő szintű olvasási kultúra elengedhetetlen feltételei az egyén konfliktusmegoldó stratégiáinak, munkavállalói esélyeinek. A képzettség, a műveltség köztudottan nem csupán a gazdasági fejlődés, a jólét egyik kikerülhetetlen előfeltétele, hanem ugyanakkor az együttműködési készség, a kölcsönös megértés, a tolerancia, a társadalmi béke egyik központi alapkérdésévé vált.

"A műveltség mint szabadság" - ez a jelszava az UNESCO által meghirdetett Olvasás évtizede programnak. Egyik esszéjében, Kierkegaard az egyén és persze egyúttal az egész emberiség időszemléletét a csónakban ülő személy helyzetéhez hasonlítja. Húzzuk az evezőket, és pontosan látjuk a már elhagyott, elsuhanó parti tájakat, a múltat, de hátunk mögött van a cél, a jövő, melyből aligha sejtünk valamit. Lehet, hogy mi még mindig inkább csak háttal ülünk ennek az ilyen fajta jövőnek, szabadságnak?



Előszó

Soren Kierkegaard, a XIX. század méltán világhíres filozófusa egyik esszéjében az egyén és persze egyúttal az egész emberiség időszemléletét a csónakban ülő személy helyzetéhez hasonlította. Húzzuk az evezőket, és pontosan látjuk a már elhagyott, elsuhanó parti tájakat, a múltat, de hátunk mögött van a cél, a jövő, melyből aligha sejtünk valamit. (Mára az evezőket motorra cseréltük, s a korábban segítő angyalt is vízbe dobtuk - jegyzi meg keserű iróniával a XX. század végi kommentátorok egyike.) Nyilvánvalóan él bennünk egy képzeletbeli, vágyott kép az elérendő "partról", de a megérkezés pillanatában a lehető legritkábban esik egybe a valóság az előre tervezettel. Most éppen merre is tartunk?

A fenti paradoxon igazsága feltehetően annál erősebb, minél bonyolultabb emberi tevékenységről beszélünk. Márpedig a társadalom kulturális szférája, azon belül is az olvasási szokások, továbbá a szövegértés szintjének változása elég soktényezős rendszer a jelzett hasonlat igazságtartalmának belátásához. Az elmúlt évtizedek rengeteg jó szándékú oktatás- és kultúrpolitikai kezdeményezése ellenére a PISA-vizsgálatok eredményei, illetve kollégáink és a magunk kutatási adatai (Falussy 2002, Vári 2001, Vári 2002, Gereben Ferenc 2002, Nagy 2001b, 2002c) egyaránt a már korábban is sejtett stagnálást, bizonyos pontokon kifejezett romlást jeleztek.

Hasonlóan aggasztó eredményekkel zárult Kocsis Mihály kutatássorozata, mely szerint az irodalom a középiskolások körében kifejezetten az unalmas, haszontalan és nehéz tantárgyak egyikének minősül (Kocsis 2000).

Mindezekről a témákról a fentiek mellett az Élet és Irodalomban, az Iskolakultúrában, a Könyv és Nevelésben 2002-2003 fordulóján hónapokig tartó vita zajlott (Arató, Balatoni, Cserhalmi, Fenyő, Fűzfa, Orbán 2002), jelezvén a téma egyértelmű aktualitását. Írásunk szándékosan kerüli a jövőre vonatkozó állásfoglalásokat, itt és most fontosabbnak ítéltük a korrekt helyzetjelentés műfajánál maradni.

Könyvünkben egy korosztály (15 és 17 évesek) kisvárosokban élő, középfokú oktatási intézményeket (szakképzőket, szakközépiskolákat és gimnáziumokat) látogató országos mintáján tettünk kísérletet az érintett korcsoport, réteg legfontosabbnak tűnő olvasás- és művelődésszociológiai jellemzőinek felderítésére. Kettős céllal készítettük pillanatfelvételünket. Egyrészt a jelen pontosabb feltárása mindnyájunk érdeke, a tárgyilagos önismeret előfeltétele, másrészt a pillanatfelvételek sorozatából kiolvasható változási tendenciák éppen erről a mögöttünk/előttünk(?) lévő jövőről árulnak el talán olyan nem sejtett, nem szándékolt tendenciákat, melyek részletesebb bemutatása - pontosan a ránk váró feladatok, óhajtott jövőnk tudatosabb alakítása miatt - elsőrangú kötelességünk.