Az európai műveltségnek alapja a klasszikus antik görög és latin kultúra.

Milyenek voltak vajon azok a könyvek, amelyekbe ez a két régi kultúrnép irodalmát, művészetét, tudományát lefektette, s örökségül hagyta az utókor számára?

A görögök és rómaiak könyvei nem a ma használatos könyvek forgatható lapjaiból álltak, hanem tekercsekre írtak, akárcsak az egyiptomiak. A tekercseket az Afrikában termő papirusznövényből állították elő. Innen származik a mai "papiros" elnevezés is. A legnagyobb papirusztekercskönyvtár a macedóniai Nagy Sándorról, a világhódítóról elnevezett egyiptomi nagyvárosban, Alexandriában volt. Nagy Sándor halálával széthullott a macedón birodalom, s Egyiptom királya Nagy Sándor addigi helytartója, Ptolemaiosz Szotér lett. Uralkodása alatt Egyiptom műveltségének alapja a hellén kultúra lett. A kultúrának központja a tiszta hellén műveltségű Alexandria maradt, az ókor hatalmas világvárosa, gyönyörű építményeivel, palotáival, utcáival, tereivel, fürdőivel. Itt alapította meg Ptolemaiosz a világhírű könyvtárt, amelyben a görög műveltségnek minden irodalmi és tudományos értéke együtt volt.

A könyvtár több százezer tekercsből állt, s ma is mint az ókori világ legnagyobb könyvtáráról emlékeznek meg róla. A fehér márványból épült könyvtár a tudományos központ célját szolgáló Muzeion szerves része volt. Helyiségeiben szekrények sorakoztak, s ezeknek polcain foglaltak helyet a papirusztekercsek. A második Ptolemaiosz-uralkodó, Philadelphosz, egy fiókkönyvtárt is létesített Alexandriában, és ez a könyvtár a Szerapisz isten tiszteletére épült Szerapeionban kapott helyet. Az itt elhelyezett könyvtár nemcsak görög, hanem latin, egyiptomi és héber kéziratokat is tartalmazott.

A könyvtár 250 éven keresztül állandóan gyarapodott. Idők múltával azonban tragikus korszak virradt rá. I.e. 43-ban egy lázadás alkalmával kigyulladt. De még e végzetteljes tűz után is sok értékes könyv megmaradt. Később a megmentett könyvek nagy része is elpusztult. Egy felkelés alkalmával, 389-ben a keresztények, mint eretnekséget hirdető irodalmat, mintegy 100 000 kötetet égettek el.

Az időszámításunk előtti második században a rómaiak legyőzték a görögöket. E győzelem után megszámlálhatatlan művészi alkotás került a római birodalomba, s ezekkel együtt temérdek görög könyv, de könyvkereskedő és könyvmásoló is. Ebben az időben nagy volt a kereslet Rómában a görög könyvek iránt.

A rómaiak maguk is írtak könyveket. Már ebben az időben olyan íróik voltak, mint Plautus, Terentius. Később Catullus, Cicero, Sallustius, és végül az aranykor nagy költői: Vergilius, Horatius, Ovidius, és a két nagy történetírója, Titus Livius és Tacitus. Könyvkiadóiak is voltak már. Amikor az író elkészült munkájával, a kész kéziratot átadta kiadójának, aki sok másolatot készíttetett róla, hogy a lehető legszélesebb körben tudja az író művét terjeszteni. A könyveket ebben az időben még kézzel másolták, s egy-egy kiadónak sok könyvmásoló állt szolgálatában.

A könyvmásolók rabszolgák voltak, s nagy részük Görögországból került Rómába. A kiadók a másoló rabszolgákért, különösen ha görögül is tudtak, magas árakat fizettek.

A könyvek másolásának módja rendszerint az volt, hogy valaki a szöveget hangosan diktálta, s egész sereg rabszolga egyszerre, ütemesen írta. Gazdáik végletekig kihasználták őket. A rabszolga másolók gyorsan és temérdek órán át dolgoztak naponta. Egy-egy kiadványból néhány nap alatt 3-400 példány is elkészült. Mivel gyakran előfordult, hogy a másolók hibákat ejtettek az írásban sok kiadó külön könyvmásolókat tartott, hogy azok a kézírásban előforduló hibákat utólag kijavítsák.

Az első római kiadót, akinek a neve is fennmaradt, Atticusnak hívták, aki barátja és kiadója volt Cicerónak. Nagyon gazdag ember hírében állt, akinek temérdek betanított rabszolga követte parancsát. A levelek közül, amelyeket Cicero írt Atticusnak, néhány még ma is megvan. Az egyik levélben például Cicero megtiltja Atticusnak, hogy művéből ki nem javított példányokat forgalomba hozzon. Egy másik levelében azt kérdezi Atticustól, hogy a hibát, amelyet ő, mármint Cicero, ejtett a kéziratában, kijavíttatta-e, mielőtt a kiadvány forgalomba került volna.

A könyvet alkotó tekercs göngyölt állapotban került a könyvtárba, s egy zsinóron csüngő kis lap (index, sillybes) tüntette fel a könyv tartalmát vagy címét. A kis lapoknak, amelyek rendszerint csontból készültek, az volt a rendeltetésük, mint a mai könyvgerinceknek. Az összegöngyölt tekercseket tokba helyezték. Ez a tok viszont a mai könyvek kötésének felelt meg.

A könyvnek előbb ismertetett régi formája még ma is használatos. A zsidók, régi hagyományaik alapján, Mózes öt könyvét pergamentekercsek formájában őrzik, amelyeket erre betanított emberek, akárcsak az ókori másolók, nagyon szép, sokszor művészi értékű héber betűkkel írtak tele. Egy-egy ilyen tóratekercs Mózes öt könyvének szövegét tartalmazza, s ünnepnapokon ezekből olvastak fel részleteket.

A papiruszt hajókon szállították Egyiptomból Rómába. Minthogy pedig a papirusznövény kizárólag Egyiptomban termett, az ottani műhelyek e cikkekre világmonopóliumot élveztek. A világ tájára szállított papirusz elsőrendű áru volt, az egyiptomiaknak nem kellett versenytől tartaniuk, ezért alaposan meg is kérték az árát. A papirusz teljesen kész állapotban került szállításra. Készítési módja aránylag egyszerű volt. A növény szárának belét széles csíkokra vagdalták, ezekre keresztirányban még egy réteg csíkot dolgoztak rá, s e két réteg csíkot maga a növényi nedv, mint természetes ragasztóanyag, szétválaszthatatlan egésszé, ragasztotta össze. Hogy írásra alkalmassá tegyék, ugyanúgy, mint ma a papirost, enyvezték. Az enyvet lisztből, vízből és ecetből készítették. Az így előkészített papirusz lepréselték, megszárították, és amikor már minden nedvesség eltűnt, a kissé érdes felületét kagylóval vagy csonttal csiszolták. A kész papiruszlap teljesen sima felületű lett, a csíkoknak, növényi erezetnek még csak a nyoma sem látszott. Az ásatásokból előkerült papirusztekercsek is ilyenek, holott sok van közöttük, amely 3000 esztendős, nedvesség, féregrágás érte, de a rétegek felbomlásának legkisebb nyoma sem látható rajta.

A római kiadó az egyiptomi papiruszműhelyekkel állandó összeköttetésben volt. Szükségletéhez mérten különböző alakokra és minőségekre adta fel rendelését. Tudományos könyvekhez a nagyobb, költői művekhez a kisebb, kecsesebb alakokat hozatta. Plinius (i.sz. 23-79) feljegyzéseiből ismerjük a papirusz különböző minőségeit. Szerinte a legjobb minőségű volt a hieratica, amelyet később Augustus császár után Augustának neveztek, a következő jó minőségűt pedig a császár felesége után Claudiának. Más írók szerint a műhelyek földrajzi fekvése szerint kapták az egyes fajták neveiket. Saiticának pl. a Sais városa melletti gyár készítményeit nevezték.

Sok rómainak volt magánkönyvtára. Julius Caesar nyilvános könyvtárt is tervezett, de tervét már nem valósíthatta meg. Az első nyilvános könyvtárt i.e. 39-ben Gaius Asinius Pollio hadvezér, Caesar egykori bizalmasa alapította. A könyvtárak száma idők folyamán mindinkább nőtt, úgyhogy i.sz. 350-ben már 28 nyilvános könyvtára volt Rómának. E könyvtárak romjait később kiásták. Arról tehát tudomásunk van, hol voltak a könyvtárak de a papirusztekercsekből, amelyeket őriztek, nem maradt meg semmi.

Az egyetlen hely, ahol Egyiptomon kívül papirusztekercseket találtak, Herculaneum volt. Két római város, Pompeji és Herculaneum a Vezúv vulkán kitörő tüzes lávájának esett áldozatául, i.sz. 79-ben. Ez a két város 17 századon keresztül érintetlenül nyugodott a megkövesedett láva alatt, ugyanolyan állapotban, ahogyan a szörnyű katasztrófa a várost érte. 1754-ben kezdték el Herculaneum kiásását. Sok egyéb érdekes lelet között az egyik házban egy szobára bukkantak, amelynek falait körös-körül könyvespolcok övezték. A szoba közepén egy olvasóasztal állt, melyen az egykori olvasó kiteregethette tekercsét. A polcokon levő tekercsek annyira elszenesedtek, hogy csak nagy üggyel-bajjal lehetett egy részüket felnyitni és elolvasni. Antonio Pioggio már az 1750-es években sokat felgöngyölített, s máig több mint 800 tekercsből 1914 részletet olvastak el, és szövegeiket (köztük Epikurosz és Philodémosz azelőtt ismeretlen műveit) könyvekben megjelentették.