Előszó

1995 elején elhatároztam, hogy tanulmányútra indulok a könyvtárvezetési ismeretek birodalmába. Elhatározásomban döntő szerepe volt az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztérium pályázati támogatásának, amely egy - a felsőfokú könyvtárosképzésben ajánlható - oktatási segédlet megírására szólt. Három évet töltöttem el a könyvtárvezetési irodalom tanulmányozásával, és közben igen sok örömömet leltem nemcsak a tanulásban, de abban is, hogy a tanultakat megoszthatom Olvasóimmal.

Nem tankönyvet írtam, hanem hosszúra nyúlt útibeszámolót. Nem törekedtem arra, hogy szisztematikus áttekintést adjak a menedzsment különféle irányzatairól. Ehelyett azt ragadtam ki az utóbbi tíz év magyar és angol nyelvű könyvtárosi szakirodalmából, ami valamiért közel állt hozzám, amit a magam számára feladatnak vagy éppen ellenkezésre ingerlő kijelentésnek éreztem. Válogatásom elfogultságát azzal ellensúlyozom, hogy minden témakörben bőséges további irodalmat adok Olvasóim kezébe.

Miből állt az útiprogramom? Készülődés gyanánt - "bevezetés helyett" - összegyűjtöttem a könyvtári menedzsment 1997 közepéig megjelent hazai irodalmát és néhány forrásban utánanéztem annak, vajon hogyan és mit oktatnak könyvtárvezetés címszó alatt a nyugati világban. Eközben rögtön óriási kérdőjel árnyéka vetődött egész könyvem tartalmára. Korai lenne, ha most elárulnám, mit tartok azóta is e témakörben a "kérdések kérdésének", de azt elmondhatom, hogy a választ csak a gyakorlattól várhatjuk.

Tanulmányutam első négy állomásán a "tervezés", a "szervezés", "a munkatársak irányítása" és a "vezetői eredményesség" titkai foglalkoztattak. Első fejezetem a stratégiai tervezésről szól. A második, a "szervezés" című, a szervezési segédletek - mint például a szervezeti felépítés rajza, a munkaköri leírások, az állományfejlesztési politika, a könyvtárhasználati szabályzat vagy a könyvtári szolgáltatások rendje - ürügyén ismertet számos, de korántsem minden szervezési feladatot.

Az irányításról szóló harmadik fejezetben a munkatársak ösztönzéséről, továbbképzéséről, értékeléséről, felvételéről és a nehéz helyzetek (konfliktusok, változások) kezeléséről "tanulok".

A negyedik fejezetben azt szeretném megfejteni, hogy mi a titka a sikeres vezetőnek. A legfontosabb magyarázatot a hatékony személyes kommunikációban találom meg, külön részben foglalkozom ennek egyik különleges válfajával: az asszertív magatartással, magyarul: a tisztelettudó önérvényesítéssel. De ha már a vezető egyéni hatékonysága a téma, foglalkoznom kellett az időgazdálkodással, a vezető értékelésével és a vezetőnek a saját felettesével kialakított kapcsolatával is. És fel kellett ismernem, hogy félszívvel tényleg nem lehet valódi kiválóságra törekedni, ezért a negyedik fejezet befejező része - remélem, megfelelő címet adtam neki - a "hivatástudat"-ról szól.

Könyvem további fejezetei az ötödiktől a tizenkettedikig a könyvtári munka egy-egy speciális területéhez kapcsolódnak. Az első ilyen jól körülhatárolt, kiemelkedően fontos témakör a "pénzügyek", ahol mondhatom, eleinte igen bizonytalanul mozogtam, mert gyakorló könyvtárosként egészen szűk szeletét ismerem csak a financiális problémáknak. Remélem, ennek ellenére hasznos fogódzókat találhatnak Olvasóim ebben a rövidke fejezetben is: költség- és költségvetéstípusok, a térítéses szolgáltatásokkal kapcsolatos megfontolások stb.

A "marketing"-ről szóló hatodik fejezet bezzeg igen terjedelmesre sikerült, tükrözve, milyen nagy a lelkesedésem eziránt a terület iránt. Szó van itt az igények felméréséről, a könyvtári kiadványok elkészítéséről, a sajtómunkáról, de még a könyvtári munka értékeléséről, azaz a visszacsatolásról is, amit szintén ebbe a "kifelé forduló" fejezetbe illőnek tartottam.

A hetedik fejezet az "új információtechnológia megszelídítésébe" enged bepillantást. A CD-ROM-ok, az integrált könyvtári rendszerek és az Internet használatba vétele mellett az is érdekelt, hogyan hatnak ezek az új eszközök ránk, könyvtárosokra, de legfőképp az "értelmes használat" kihívó kritériumai izgattak.

A 8. fejezet megint csak igen rövid, az "együttműködés" változatos formáiról szól: könyvtárak egymás közt, könytárak és más intézmények, számítógép nélkül és számítógépekkel.

A 9. fejezet valójában három önálló fejezet, melyekben a közkönyvtárakkal és a felsőoktatási könyvtárakkal ismerkedem, majd a hozzám legközelebb álló, vállalati szakkönyvtári világba látogatok el. A közkönyvtárakról szóló irodalmat olvasva elámulok a tevékenységek rendkívüli gazdagságán, megrendülten szembesülök a könyvtár "menedék"-szerepével és lelkesedem a könyvtári önkéntesekről hallva. A felsőoktatási könytárakkal kapcsolatban a "tanulási központ" funkcióról igyekszem minél többet megtudni, és ismertetem, amit a könyvtárak és az informatikai (számítástechnikai) részlegek egyesüléséről olvastam. Végül a vállalati könyvtárakról szóló írásokból megtanulom, mi is az az "információs auditálás", újra átgondolom, micsoda versenyfutás az életünk, és miközben az "intranet"-ben rejlő lehetőségeken gondolkodom, bizony megijedek: mi lesz velünk néhány év múlva?

A tizedik fejezet, "biztonság" címmel, mellőzött kötelező olvasmányokról szól: felkészülés a katasztrófákra, egészségkárosodás a számítógépek előtt, adatvesztés. Miért olyan nehéz komolyan venni ezeket a kérdéseket mindaddig, amíg nincsen semmi (észlelhető) baj?

A tizenegyedik fejezet címe "TQM". Ez is egy olyan témakör, amelyhez idegenkedve közelítettem, aztán sok újat tanultam, és végül valósággal lenyűgözött a "TQM-filozófia".

Az utolsó, a tizenkettedik fejezet a "nemszeretem" területek, a (legalábbis szerintem) kínos kérdések gyűjteménye: szerzői jog és egyéb jogi dilemmák, etikai problémák.

Az irodalmi hivatkozásokat az egyes alfejezetek végéhez illesztettem. A "További irodalom" - ugyancsak (al)fejezetekre tagolva - külön állományokban található. A lektorált kézirat mérete - a További irodalom nélkül, a tárgymutatóval és az idegen kifejezések jegyzékével együtt - több mint 300 oldal.

Ahogy már mondtam, három évet töltöttem el a könyvtárvezetési ismeretek irodalmának tanulmányozásával. Bevallom, könnyebb "utazásra" számítottam, nem gondoltam, hogy ilyen hatalmas ez a birodalom. Mint ahogy azt sem tudtam előre, hogy mire a képzeletbeli tanulmányút végére érek, ennyire megváltozom. Miközben írtam ezt a könyvet, azt éreztem, hogy most találom meg a saját hangom és munkastílusom. Egyre türelmetlenebbül vártam, hogy "hazatérjek" és egyre jobban örültem annak, hogy könyvtárvezetőként dolgozhatok.

Tisztelettel ajánlom könyvemet a Magyar Elektronikus Könyvtár olvasóinak, és minden jövendő vagy már gyakorló könyvtárosnak, aki szeretné kézben tartani a maga területét. Remélem, hogy a kézirat elektronikus változata jó szolgálatot tesz addig is, míg a nyomtatott változat az Országos Széchényi Könyvtár kiadásában megjelenik, sőt azon túl is, hála az elektronikus jellegből adódó számos lehetőségnek.

Sándori Zsuzsanna
1998. augusztus 24.