Előszó - részlet

Mi a babona? A babona általában véve: tévhit, amely bizonyos jelenségeket a természet törvényein kívül álló képzelt erők működésének tulajdonít. A nyelvi babona is tévhit. Terjesztői minden vizsgálódás és tájékozódás nélkül nyilvánítanak helytelennek olyan nyelvi eszközöket, amelyek a nyelv rendszere szempontjából teljesen kifogástalanok, és összhangban állnak a nyelvhelyesség általánosan elfogadott elveivel.

Hogy a nyelvhelyesség elveivel szemben álló vélekedéseket teljes bizonyossággal babonáknak bélyegezhessük, ismernünk kell ezeket az elveket. Tudnunk kell, hogy kik állapították meg és milyen megfontolások eredményeképpen.

A nyelvhelyesség elveit nyelvészek, tehát szakemberek állapították meg, alapul véve azt a nyelvhasználatot, melyet a nyelvközösség magáénak vall: a köznyelvet és az irodalmi nyelvet. Ebből következik, hogy a helyesség kérdése csak olyan nyelvközösségben merülhet föl, ahol a nyelvjárások fölé, vagyis a népnyelv különféle változatai fölé egy általános beszélt és értett, iskolában tanított, hivatalosan használt köznyelv boltozódik, kiegészülve egy művészi igényű, műalkotásokra alkalmas, úgynevezett irodalmi nyelvvel.

Ezt azért kell hangsúlyozni, mert minden nyelv életében, a magyar nyelv életében is volt egy olyan időszak - a legrégibb időktől fogva az írásbeliség kialakulásáig -, amikor még csak egymástól többé-kevésbé eltérő nyelvjárások éltek egymás mellett egyenlő értékű nyelvi változatként. Az írásbeliség előtti időszakban nem volt mihez mérni a helyességet, ami szakszerűen kifejezve azt jelenti, hogy a nyelvhelyességnek nem volt általánosan elismert normája.

Ezt tudva, sokan úgy vélekedhetnek, hogy akkor hát a nyelvjárásoknak a köznyelv és az irodalmi nyelv kialakulása után semmilyen súlyuk nincs többé a nyelvi eszközök megítélésében. A dolog nem ilyen egyszerű. Először is, a népnyelv nagy súllyal esik latba annak eldöntésében, hogy valamely nyelvi eszköz idegenszerű-e vagy sem. Csökken az idegen eredet valószínűsége akkor, ha az idegenszerűség gyanújába keveredett nyelvi eszköz megtalálható a népnyelvben, régóta otthonos valamennyi nyelvjárásban vagy legalábbis a nyelvjárások többségében. Ezenkívül arra is tekintettel kell lennünk, hogy nincs pontosan megvonva a határ a népnyelv és a köznyelv, illetve a népnyelv és az irodalmi nyelv között. Mindig adva van a lehetőség, hogy a sajátosan népnyelvi eszközök köznyelvi és irodalmi szintre emelkedjenek. Ugyanakkor bizonyos nyelvi eszközök kiszorulhatnak a köznyelvből és az irodalmi nyelvből.

Mindebből természetszerűleg következik az a nyelvhelyességi elv, mondhatnánk: alapelv, hogy valamely nyelvközösségen belül helyes az a nyelvi eszköz, amelyet az egész nyelvközösség köznyelvi és irodalmi szinten használ, illetve használhat.