Előszó

"Soha csendes és eredményes, nem kirakatba készült, de hasznos munkásságot méltóbban nem díszített jutalom és kitüntetés, mint Csűryét" - írta 1942-ben Csűry Bálint professzori kinevezéséről tanszékének örököse, BÁRCZI GÉZA (Csűry eml. 5). Csűry Bálint 1932-41 között vezette a debreceni egyetem Magyar és Finnugor Összehasonlító Nyelvtudományi Tanszékét, és ebből a szűk évtizedből is csupán négy-öt évre tehető az a tevékenység, amelynek alapján a tudománytörténet ma is Csűry-iskola néven emlegeti a köréje szerveződött népnyelvkutató műhelyt. A Csűry Bálint nyelvjáráskutató iskolája iránti érdeklődésem talán akkor kezdődött, amikor az egyetemen Csűry munkásságával megismerkedve megtudtam azt is, hogy e rendkívüli tudományos teljesítménynek a "létrehozója" szűkebb hazámnak, a történelmi Szatmárnak a szülötte. Kétkötetes Szamosháti szótárában rengeteg olyan szó, kifejezés van, amelyet nálunk a Tiszaháton is ugyanabban a formában ismernek. Érdeklődésemet középiskolai tanártársam, Szabó István is ébren tartotta, aki Csűry Bálint egyik szép reményekre jogosító tanítványa, több éven át nyelvészeti szemináriumának gyakornoka volt, s aki beszélgetéseink során mindig tisztelettel idézte fel professzorának emberi, tanári és tudósi egyéniségét. E kötet létrejöttét az említetteken kívül az is motiválta, hogy a múlt értékeinek számbavétele tudományterületünkön sem "csupán" az elődök iránti megbecsülést fejezheti ki, hanem miként SEBESTYÉN ÁRPÁD is vallja: "...az egész nyelvtudományi fejlődés számára hasznosabb lenne, ha vállalná, hogy a tudomány előéletében megkeresi és feltárja a maga előzményeit" (DMNyIK. 57. sz. 65).

A Csűry-iskoláról nemcsak a volt tanítványok tollából olvashatunk hosszabb-rövidebb méltatást, értékelést (BAKÓ: MNny. III, 7-38; uő: MNy. XC, 146-57; VÉGH: NyK. LI, 232-40; IMRE, MMNyjR. 10-19; uő: Tanulmányok. Szerk.: KISS JENŐ-SZŰTS LÁSZLÓ, 298-306; BALASSA, Csűry 121-181; SZABÓ T. A.: MNy. XXXVIII, 65-72), rajtuk kívül a honi nyelvjáráskutatás más neves alakjai is mérlegre tették a népnyelvkutatás első katedrás professzorának tudományos tevékenységét, iskolateremtő munkásságának valamelyik területét (BÁRCZI, MNyAElm. 20; BENKŐ, MNyAElm. 125-6; KÁLMÁN: MNyj. XXVIII-XXIX, 28-9; SEBESTYÉN: i. m. Stb.). De szeretném remélni, hogy a Fejezetek a Csűry-iskola történetéből című kötet nem pusztán a Csűry-irodalom számát fogja szaporítani, hanem néhány ponton tovább is viszi az eddigi kutatást. Munkám gerincét a Népnyelvkutató Intézethez (és évkönyvéhez, a Magyar Népnyelvhez), illetve az intézet hármas munkaprogramjához kapcsolódó témaköröknek, így a nyelvatlasztvékenységnek, a helynévgyűjtésnek, a Debreceni cívis szótárnak stb. a tárgyalása alkotja. Mindezekhez a szakirodalmon kívül jól tudtam hasznosítani a debreceni egyetem Bölcsészettudományi Karának gondosan vezetett régi jegyzőkönyveit, valamint a magyar szakos hallgatók korabeli tanrendjét és más forrásértékű anyagot. Elsősorban érvényes ez a Csűry életének debreceni szakaszát bemutató nyitó fejezetre és a nyelvatlaszokkal foglalkozó részekre. Az első magyar nyelvatlasz-próbálkozásról szóló fejezet- amely némiképp átdogozott változata a Magyar Nyelvjárások XXXV. kötetében megjelenő tanulmányomnak - azért kapott helyet ebben a kötetben, mert bizonyos szempontokból kapcsolódik hozzá a Csűry-iskola nyelvatlasz-tevékenysége is, emellett így a két nyelvatlaszterv alaposabb összehasonlítására is lehetősége adódik az olvasónak. A Csűry-iskola és a tulajdonnév-kutatás című fejezet kibővített változata a Hagyományápolás és megújulás (Szerk.: SEBESTYÉN ÁRPÁD, Debrecen 1982) című kötetben megjelent előadásomnak (55-60). Néhány kérdéskör vizsgálatára azért nem kerítettem sort, mert a szakirodalom eddig is kiemelt figyelmet fordított rájuk, így az egyes részletkérdéseket illetően is nehéz lenne újat mondani róluk. Különösen vonatkozik ez a Csűry-iskola jelenségmonográfiáira, ezekről már többen kifejtették véleményüket (pl. BAKÓ: MNny. III, 14-20, 25-8; SULÁN: MNyj. I, 3-33; DEME, NyjKérd. 28; uő: NyatlFunk. 285-7; BÁRCZI opponensi véleménye. In: DEME, NyatlFunk. 323-4; IMRE, MMNyjR. 23-6), sőt nagyobb összefüggésbe ágyazva a szombathelyi dialektológiai szimpozion (1981. március 25-27) központi témajaként szerepelt (VEAB Értesítő. 1982. II. Veszprém 1982). A határainkon túli, illetve a szórványokban élő magyarság nyelvének tanulmányozásában és a nyelvjárások eszközfonetikai kutatásában pedig a biztató indulást követően számottevő eredményt nem érhettek el Csűry tanítványai (CSŰRY: MNny. II, 271; BAKÓ: MNny. III, 35-6, 417; IV, 471-2). Így ezen (rész)munkaprogramok értékelésével sem foglalkoztam.

A kötet kiadását az Universitas alapítvány pályázatán nyert támogatás tette lehetővé. Adatgyűjtő munkámat a KLTE Bölcsészettudományi Kara dékáni hivatalának dolgozói készséggel támogatták-, fogadják érte köszönetemet. Az egyes szakmai problémák megvitatásában elsősorban könyvem lektora, Sebestyén Árpád volt segítségemre, Jakab László pedig sok ma már kevésbé ismert kérdés tisztázásához nyújtott segítséget. Mindkettőjüknek ezúton mondok köszönetet.

Debrecen, 1998. január havában

Kálnási Árpád