Bevezetés

Az Árpád-kori Bodrog és Borsod vármegyék a magyar nyelvterület egymástól távol fekvő, természet- és társadalomföldrajzi szempontból eltérő adottságokkal rendelkező régiói voltak. Dolgozatomban elsősorban azt vizsgálom, hogy vajon tükröződnek-e a rendelkezésünkre álló adatokból rekonstruálható településnév-rendszerben is ezek a különbségek, s ha igen, milyen mértékben: érintik-e a névrendszer egészét, annak arányait, megfigyelhetők-e területspecifikus névadási módok, vagy csak kisebb részcsoportokban mutatkoznak eltérések.

1. A tulajdonnevek kutatására egyes vélemények szerint az utóbbi évtizedekben mind élesebben körvonalazódtak egy új tudományág, a névtan határai, mely a maga komplexitásával felöleli számos diszciplína vizsgálati módszereit, eredményeit. A legmeghatározóbbak ezek közül a történettudomány és a nyelvtudomány. Jelen tanulmány célja, hogy egy történeti kutatásokon alapuló munkát, GYÖRFFY GYÖRGY, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (I. kötet, 1964) című művét bázisként alkalmazva a nyelvtudomány szempontjából, nyelvészeti eszközökkel, módszerekkel keressen választ a fent megfogalmazott kérdésekre.

2. Dolgozatom közvetlen előzménye BÉNYEI ÁGNES és PETHŐ GERGELY, Az Árpád-kori Győr vármegye településneveinek nyelvi elemzése (1998) című munkája. A szerzők egyrészt össszeállították a vizsgált terület történeti-etimológiai szótárát, másrészt rendszerszerű elemzést végeztek el a kiválasztott korpuszon. Ennek során elsőként alkalmazták ómagyar kori településnevek osztályzására HOFFMANN ISTVÁN "többszintű" helynévtipológiáját (HOFFMANN ISTVÁN, Helynevek nyelvi elemzése. Debrecen, 1993). Munkám nagy mértékben követi az általuk továbbfejlesztett alapelveket, módszereket. Kisebb módosításokra csak ott került sor, ahol azt az eltérő célkitűzés megkövetelte: míg BÉNYEI és PETHŐ tanulmánya egy konkrét (történeti) terület településneveinek szinkrón leírása, addig e dolgozat két (több szempontból különböző, lásd alább) vármegye helységnévrendszereit kísérli meg összehasonlítani, ugyancsak a szinkrónia elvét szem előtt tartva. Lényeges változtatásokra nem volt szükség, a hangsúlyok azonban valamelyest eltolódtak: a részletes, teljes bemutatás helyett inkább a párhuzamok és szembetűnő különbségek megfigyelésére helyeződtek.

3. A vizsgálat anyaga két megye Árpád-kori helységnévanyaga, forrása GYÖRFFY említett munkája. A korpusz kronológiai körülhatárolásának gyakorlati okai vannak: mint azt BÉNYEI és PETHŐ részletesen kifejtik, a történeti helynévkincsre vonatkozóan kizárólag a korai ómagyar korból rendelkezünk korszerű kiadási elvek alapján összeállított, filológiailag megbízható, valamennyi ismert településnévi adatot közlő adatbázissal. A területi elhatárolást (a névanyag vármegyék szerint történő vizsgálatát) szintén a praktikusság szempontjai indokolják: a névtani munkák (így GYÖRFFY is) hagyományosan megyék szerint dolgozzák fel a helynévanyagot. "Kétségtelen, hogy a megyéknél szerencsésebb lenne korai ómagyar kori nyelv-, illetve névjárásterületek alapján eljárni, ezek elkülönítése viszont a kutatás jelenlegi állása szerint nem lehetséges" (BÉNYEI-PETHŐ 1998: 73-4).

4. A vizsgált vármegyék kiválasztásában nem követtem meghatározott kritériumokat. Borsod vármegye lakóhelyem "elődje", ilyen módon kiválasztása kézenfekvőnek tűnt; a másik terület keresésében mindössze három szempontot tartottam meghatározónak: a Borsodtól való földrajzi távolságot, a természet- és településföldrajzi különbözőséget, valamint a megfelelő számú névadat meglétét. Ezek alapján végül is Bodrog vármegyét találtam a legmegfelelőbbnek. A választás tehát alapvetően önkényes, elvileg bármely két területre vonatkozhatna.

5. A dolgozat felépítését tekintve két fő egységre tagolható: az első rész tartalmazza a két vármegye neveinek történeti-etimológiai szótárát, egymástól elkülönítve. A szócikkek szerkesztése és elrendezése a Magyar Névarchívum Kiadványai című sorozat eddig megjelent köteteihez kidolgozott alapelveket követi, azoktól csak minimális módosításokban tér el (vö. a Tájékoztató a szótárok használatához című fejezetben). A szócikkek három részből állnak. Az első a településnevek jelentését és adatait tartalmazza (közvetlen előzménye a GYÖRFFY munkája alapján készült számítógépes adatbázis), ezt követi a feltételezhető etimológiá(ka)t tárgyaló rész, majd a hang- és helyesírástörténeti elemzés. A második fő egység a helységneveket rendszerszerűségükben vizsgálja, itt az egyes neveket a HOFFMANN-féle leírási modell kategóriáinak feleltetem meg. Ebben a két fejezetben (a funkcionális-szemantikai és a keletkezéstörténeti elemzés során) nyílik mód a tényleges összehasonlításra. Az eltéréseket és párhuzamokat az utolsó, összegző szakasz diagramjaival igyekszem szemléletessé tenni.