Előszó

1. A magyar helynevek történetének egyik legfeldolgozottabb időszaka az Árpád-kor, a korai ómagyar kor. Alig találunk névkutatót, aki ne tett volna hosszabb-rövidebb kirándulásokat ezen a területen: voltak, akiket egy-egy jellegzetes név vagy éppen névfajta vonzott, mások inkább szélesebb horizontról, összefoglaló szándékkal tartottak szemlét a régi magyar helynevek körében

Sajátos ellentmondás ugyanakkor, hogy olyan átfogó munkákkal, amelyek hangsúlyozottan rendszertani megközelítést alkalmaznak, azaz amelyek az egyes neveket mint egy nagyobb rendszer elemeit szemlélnék és vizsgálnák, s e vizsgálatok révén a szisztéma fő összefüggéseit kívánnák bemutatni, az utóbbi fél évszázad szakirodalmában nemigen találkozunk. Kevés olyan tudományos munka született e témában, amelyben kiemelt hangsúlyt kapnak a nevek vagy a névrendszer területi vonatkozásai, azaz a névkutatás névföldrajzi összetevője. Még ritkábban készültek olyan dolgozatok, amelyek valamennyi névfajta feldolgozásának szándékával íródtak.

2. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén néhány éve pályázati támogatással számítógépes névtani adatbázis kiépítése indult meg. A Magyar Névarchívum olyan elektronikus gyűjtemény (http://nevarchivum.klte.hu), amelyben az egyik legfőbb részterületet a korai ómagyar kori oklevelek százezres nagyságrendű helynévállományának - egyre szélesebb bázisokra épülő - feldolgozása képezi. Ennek előmunkálataként indítottuk meg a Helynévtörténeti adatok a korai ómagyar korból (HA.) sorozatunkat, melyben a korszak kevésbé kutatott névfajtáit, a nem települést jelölő helyneveket (pl. víz-, hegy-, erdő-, határneveket) tesszük közzé vármegyék szerinti elrendezésben, térképmellékletekkel és különféle mutatókkal ellátva. A névtörténeti adatbázis kiépítésében, valamint a HA. munkálataiban magam is aktívan részt vettem, amit jeleznek ilyen irányú publikációim is. Ezek az előzetes munkák erősítették meg bennem azt a gondolatot, hogy a történeti névanyagnak átfogó, teljességre törő feldolgozására feltétlenül szükség van. Arra persze aligha vállalkozhat bárki is, hogy a magyar nyelvterület, a történelmi Magyarország egész helynévállományát vizsgálat tárgyává tegye, de a kisebb területek névrendszerének feltérképezése elvezethet majdan egy nagy, összegző szintézis megalkotásához.

Mindenféle helynévvizsgálat területi hátterének megválasztása nagy körültekintést igényel. Számomra az egyik terület kijelölése szinte magától adódott: a betűrendben első helyen álló Abaúj vármegye sűrű településhálózata, gazdag korai helynévanyaga révén - az adott időkeretek között - a legjobb viszonyokat teremtheti bármely névtörténeti analízishez. Lényeges szempontnak tekintettem továbbá, hogy az általam végzett névelemzés magába foglalhassa egy jelentős aspektus, az összehasonlító-kontrasztív vizsgálat lehetőségét is. Egy ilyesfajta összevetéshez a legalkalmasabb területnek Bars vármegyét ítéltem: földrajzi, területi hasonlósága, névsűrűségi és etnikai viszonyai az egyezések és a különbözőségek olyan egyensúlyát biztosították, amely előzetes felméréseim alapján megfelelő terepet ígért az elemzés eredményes elvégzéséhez. Kiindulópontom JUHÁSZ DEZSŐ megfogalmazásával állt összhangban, aki szerint "A hasonló nyelven kívüli tényezők ugyanis lehetővé teszik azt, hogy a nyelv síkján megjelenő különbségeket jórészt nyelvi eredetűnek tételezzük föl, illetve ilyen alapon magyarázzuk." (2000: 130).

3. Dolgozatom Abaúj és Bars vármegye teljes Árpád-kori helynévanyagának feldolgozásán alapul. Alapvető forrásul GYÖRFFY GYÖRGY történeti földrajzi munkája szolgált, de áttekintettem és az adatbázisba beemeltem az e munka megjelenését követően napvilágot látott forráskiadványok adatait is. Az adatbázis mára egységes szempontú történeti-etimológiai szótárrá állt össze, és 2001 őszén meg is jelent. Doktori értekezésemben ennek a névanyagnak a rendszerszerű nyelvi feldolgozását végzem el. A rendszervizsgálatokhoz az alapot a HOFFMANN ISTVÁN által kidolgozott helynévvizsgálati modell képezi (1993), melynek konkrét névanyagon való alkalmazására a korábbiakban már történtek kísérletek, s ezek eredményessége jelzi a történeti névkincs vizsgálatára való alkalmasságát is. Mindemellett dolgozatomat e modell próbájának is tekintem.

4. Munkám I. fejezetének három alfejezetében az Árpád-kor helynévadását tekintem át: a névkutatás forrásait, a szórványokat, a honfoglalás előtti (magyar és Kárpát-medencei) helynévadást, illetve önálló tudománytörténeti fejezetben a történeti névkutatásban közvetlen előzményül szolgáló szakmunkákat mutatom be.

A II. fejezetben a helynevekről mint a nyelv általános történetének forrásairól szólok, ám ezek köréből (azaz a szűkebb értelemben vett névtanon valójában kívül eső területek közül) csupán egyet emelek ki, azt, amelynek története a helynévi szórványok segítségével a legjobban vizsgálható: a hangtant, a hangtörténetet.

A III. fejezet dolgozatom központi része: a helynevek névrendszertani leírását tartalmazza. Szempontom e fejezet megírásában az volt, hogy többféle nézőpontból, belső összefüggéseiben, kapcsolataiban (úgy is mondhatnám: egységében és különbözőségében) láttassam a két vármegye helynévállományát. A nevek szerkezeti és keletkezéstörténeti leírása mellett egy másik lényeges aspektus, a területiség is helyet kapott a névföldrajzi vizsgálatban. Szükségesnek tartottam továbbá - mintegy a névvizsgálat bevezetőjeként - rövid rendszertani összefoglalásban vázolni elképzeléseimet a helynevek rendszerszerűségéről.

5. Disszertációm elkészítéséhez színvonalas szakmai támogatást kaptam a Debreceni Egyetem magyar nyelvtudományi doktori programjának oktatóitól, illetve a Soros Alapítvány biztosította egyéves ösztöndíj is jelentősen hozzájárult munkám befejezéséhez. Az értekezés végleges szövegének kialakításában pedig opponenseimnek, Bíró Ferencnek és a lektori feladatokat is magára vállaló Juhász Dezsőnek, valamint a témát mindvégig figyelemmel kísérő és javaslataival munkámat irányító Hoffmann Istvánnak tartozom köszönettel.