CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
I.
Arckép a vers
Költői álommaradék
Egy csipetnyi vers
Papírra írt titkok
A szó szobrász
Azt mondják
Rabkenyér az írás
A költő titka
A költőnek
A vágy virágai
Ha csalódnék
Hiába
II.
Ember fogózkodj!
Veled
Köszöntelek
Apámmal vetettünk
Repedések
Ne tudd meg
A holnap felvett gondjaival
Feszít a nyugtalanság
Emberek közt
Interferencia
Nem lehetne másfelé menni?
Engem követnek
Sétálok
Anno kétezer-háromban
Rendszerváltás
Botanikai lecke
Már messze
Látomás
Nálunk
Nehéz a lelkem
Battonyai harangok
Mezőhegyes és Battonya
Kemény felismerés
Mit-mit mondhatnék
Ajándéknál
Test és lélek
Korrektúra
De sokszor
Szerbek búcsúja
Menet közben
III.
Helyzetkép ma Battonyán
Helyzet-kép
Helyzet-kép
Helyzet-kép
Helyzet-kép
Helyzet-kép
Helyzet-kép
Helyzet-kép
Rámtört őshazám
Helyzet-kép
Helyzet-kép
IV.
Hallga csak, hallga
Ha tettem
Szóvirágot küldök
Gazsi János
Kedves Barátomnak
Gyere hát és tekints szét
Hogy maradjon utánad
Nincs rá válasz
Battonya
A régi battonyai főutca
Elnémultak?!
Meleg van
Alászállunk
Vádat szór az írás?
Vádalku
Ádám fiának
Európa útján
Tényleg az ember?
Ember
A csodálkozás pillanatai
Nekünk mindég
Univerzumi ismétlődések
"Lassan Őrölnek
Ha másnak születtem volna
Mikor már
Csak lélekben
Itt minden setét
Halló!...
Szánom és hallgatom...
Mintha Pilátus sem értené
Ragaszkodom
A gazdag
Mi végre?
Oszlik a köd
S akkor
Versbe fojtom önmagam
Tavaszi reggelen
"Közmunkások"
Eredj, beszélj
Micsoda átok
Ez lenne dalom krémje?!
Mikor már
Az írás
A papír
Víz, víz, víz
Kényszerű beszélgetés írógépemmel
Erika, az írógépem
Egyszer
Genetikus lépcsők
Arameusok 2003-ban
Mert
Mi szép volt
A televízió előtt
Arculütés
Emberek??!
Hétpecsétes gondolatom
Kurázsi?
Nap és a fények
Ezer
Tanúnak hívtatok
Mindennap
Amikor
Ma - halottak napján
A nagy tél
Evoe
Este
Ars Poetica
Előszó
Azt mondja a régi közmondás, hogy az arc a lélek tükre, de talán több is ennél...
Mert ez egy összetett fogalom, így a vers is a költő egyik arca, de nem is akármilyen arc ez.
A kérdés ugyan költői, de tudjuk, hogy az írás az alkotó lelkének a rezdüléseit tartalmazza.
Ezek a rezgések természetesen változóak, mint maga a világ. Az egyik helyen azt olvastam, hogy a költő versei az életének "hozadékai".
Ez igaz is, mert a versek csokorba kötött tapasztalatok, amelyeket az élmények sokasága befolyásol, így...
Az arcél bizony elég változatos lehet, simasága idővel ráncossá válhat.
A fiatalkori bohóságok lebugyborékolnak az idő garatján, és ez bizonyára kihat a versek tartalmára, mondanivalójára.
Cséfai Szelezsán György verseit mindig élvezettel olvasom, merész hangvétele
gyakran az elevenbe vág. Az ő világa a kisember helykeresése a nagy káoszban,
alkalmazkodási készségének beszűkülése a törvények kalodáiba.
Szövegei a jelen és a múlt eseményeinek feltérképezése, de úgy is mondhatnám, hogy szociológiai igénnyel történő állapotfelmérés.
Fáradhatatlanul keresi a társadalmi igazságot. Tükröt tart az általa vélt visszásságok elé.
Teszi ezt elfogultság nélkül, személyektől és pártoktól elvonatkoztatva, de mindig a jelenségre koncentrálva.
Elítéli a korrupciót is.
Szenvedélyesen ostorozza a mozdulatlanságot, a változtatásra alkalmatlan vonulatokat, mert ezek gátolják a társadalmi fejlődést.
Érezteti egy francia író szavaival, hogy minden ember annyit ér, amennyivel előbbre tudja vinni a világ sorsát, vagy kis közössége életét.
Ars poeticája az, hogy csak így érdemes élni. Jó irányba fejlődni, a szomszéd népekkel a barátságot ápolni, és gyümölcsöző együttműködésre törekedni. Ezekbe a szép elvekbe eddig is sok energiát fektetett, nem csak írásaival, hanem szavaival és cselekedeteivel egyaránt.
Cséfai Szelezsán György a "Viharsarok" közkedvelt költője.
Formavilága, jelzőrendszere igen tágas, igényes szövegeit mindig szeretettel olvassák fiatalok és idősek egyaránt.
Bízom benne, hogy minden olvasótársam így gondolja.
Munkájához további sikereket kívánok.
Budapest, 2003. október 31.
Gazsi János