Szerb Antalnak kedves és gyakorta visszatérő ideája volt, hogy bizonyos dolgokat leghívebben csak valami teljesen kívülállónak lehet és érdemes bemutatni. Regényelméletében is a fiktív marslakóhoz fordult, az ugyanazon időben (1935-ben) írt, Budapestet bemutató könyvecskéjét szintén a marslakóknak szánta. A kalauz így egyszerre válhatott lényegkiemelővé, hisz a marslakót nem lehet untatni részletekkel, fontoskodó apróságokkal, és fölöttébb szubjektívvé, hisz egy abszolut nem a földről valónak azt mondhat-írhat a szerző, amit akar.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk