Előszó

Folyóinkról mint bonyolult ökológiai rendszerekről csak akkor kaphatunk teljes képet, ha a forrástól a torkolatig ismerjük életközösségeit, az őket alkotó élő egységeknek (populációknak) a környezetükhöz és egymáshoz való viszonyát. Jelen kötet szerzőinek előzetes tapasztalatai, melynek célja az egyes erdélyi folyóvölgyek természeti állapotának felmérése, számos tudományos munkában és kötetben részben már eljutott a szakmai közönséghez. Ezen tapasztalatok során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Tisza vízgyűjtő területe, ahová az erdélyi folyók nagy többsége is tartozik, egy olyan egységes rendszert alkot, melyet nem lehet vizsgálni egyes szakaszok, vagy csupán egyetlen élőlénycsoport egysíkú megközelítése révén.

Az évek során felépült, de az egyes szerzőknél részekként fellelhető adatbázist a jelen kötetben összefoglalva az érdeklődők elé tárjuk. Ugyanakkor az egyes folyóvizeinkben előforduló élőlénycsoportok jelentőségét is hangsúlyozzuk, amikor ezek veszélyeztetettségi fokára, vagy a vízminősítésben betöltött szerepére világítunk rá.

Az egyre erősödő antropikus eredetű szennyeződéseknek kitett édesvízi környezetekben élő szervezetek tűrő- vagy ellenállóképességének mértéke döntően befolyásolja az illető életközösségek átalakulási irányát, ami végső soron meghatározza az egész vízi élettér és élővilág sorsát.

A tűrőképesség vizsgálatára olyan élettani paraméterek megválasztása szükséges, amelyek elég gyorsan változnak a vízi életkörülmények kedvezőtlenebbé válása során. Mivel a sejtosztódások rátája, az antioxidáns védőenzimek aktivitása és a fotoszintetikus pigmenttartalom dinamikája olyan paraméterek, amelyek rövid időn belül jól mérhető módon változnak stresszkörülmények között, ezek mérése által próbálunk következtetni a fitoplankton elsődleges termelői közé tartozó zöldmoszatok környezetminőséget indikáló szerepére és felhasználhatóságára. A folyóvizek szennyezettségi fokának megállapításakor nélkülözhetetlen a mikrobiológiai vizsgálat, ugyanis a mikroorganizmusok a különböző szennyezőanyagok átalakítását és metabolizálását végzik, semlegesítve, vagy csökkentve ezek toxikus hatását, ugyanakkor a szennyezett vízben elterjedő kórokozó mikroorganizmusok veszélyeztetik a víz minőségét és számos betegség kiváltói lehetnek. A folyóvíz mikrobiológiai vizsgálata az összbaktériumszám meghatározását, az egyes indikátorszervezetek mennyiségi meghatározását és egyes enzimológiai vizsgálatokat foglalja magába. Az erdélyi folyókon legtöbb esetben az életkörülmények nem felelnek meg egy gazdag makrofita állomány megtelepedésének, de ehhez fokozottan hozzájárul a folyók szennyezettségi foka is, ezért tartjuk fontosnak a makrofiták kvalitatív és kvantitatív vizsgálatát és az egyes folyók makrofitáinak monitoring vizsgálatát, melynek módszertanát a jelen kötetben ismertetjük.

Az erdélyi folyók környezeti állapotának felmérésére a nagykagylók (Unionida) elterjedésének változásait is felhasználjuk. Az Európai Unió új Vízügyi Kerettörvényének megfelelően ezen kagylók közül sok faj kiemelten védendő és az egész csoportot fontos bioindikátorként tartják számon, akárcsak a tegzeseket (Trichoptera). Ez utóbbi rovarcsoport monitorozása, mely a területen végzett kutatások során egy standard fajjegyzék összeállítását eredményezi, kiemelten fontos. A fajdiverzitás növekedése és csökkenése a vizsgált tegzesegyütteseknél az adott élőhely környezeti igényeinek pozitív, vagy negatív változásait tükrözi, a faunisztikai értékelés során a refúgium-jellegű területek tegzesegyütteseinek kiértékelésével a szennyezett szakaszok újranépesülésének lehetőségét kutatjuk.

A vízi környezetet érintő nagymértékű környezetszennyezés napjainkban egyre fenyegetőbbé válik, beépülve mindennapi életünkbe. Elég ha csak arra a cianidszennyeződési hullámra gondolunk, mely a Tisza vízgyűjtő területén 2000. január 31-én levonult, előbb a Lapost szennyezve, később a Szamos révén a Tiszába került, de hatása egészen a Dunáig eljutott. Az európai szabványoknak megfelelően egy folyóvíz cianidtartalmának megengedett maximuma 0,01 mg/l. Január 31. után az említett vízgyűjtő területen a kimutatott cianid-koncentráció elérte a 32,6 mg/l-es értéket is. Ez az igen magas érték katasztrofális hatású volt az illető folyók élővilágára nézve. Az első ijedtséget ki sem hevertük, itt van egy újabb potenciális szennyezőforrás. Az "Eurogold" ausztrál vállalat, mely koncesszióba vette a verespataki bányavidék területét, nemrég jelentős, aranyban gazdag ércesedéseket talált a környéken. Az említett vállalat ércfeldolgozó üzem építését és egy nagymértékű érckitermelés beindítását tervezi, egy újabb ökológiai katasztrófával fenyegetve az Aranyos vízgyűjtő területét, ezáltal a Maros és Tisza amúgy is túlterhelt élővilágát.

Ezért jelen kötetünk hangsúlyosan kitér a nehézfém-szennyezés vizsgálatára folyóvizeinkben, hisz a Kárpátokban működő bányavállalatok nagymértékben hozzájárulnak a környezet szennyezéséhez és folyóvizeink nehézfém-terhelésének legfontosabb forrásai. A kémiai módszerek hosszú távon a szennyeződésnek a vízrendszerre gyakorolt hatását nem tükrözik, azonban a szennyezés meghatározására alkalmasak, s ennek mértékét a mérés pillanatában kimutatják. Az erdélyi felszíni vizek nehézfém-tartalmának meghatározására egy modern elektroanalitikai (stripping analízis) eljárást mutatunk be, mely kellőképpen érzékeny a nyomokban előforduló fémek gyors és pontos meghatározására. A fémek mobilitását és környezetbe való vándorlását azonban a különböző geokémiai folyamatok befolyásolják. Külön tanulmányban mutatjuk be a nehézfémek környezetbe való migrációját, a primer és másodlagos ásványok szerepét a környezet nehézfém- terhelésének változásaira Verespatak példáján.

Ezért szükséges hogy mi, biológusok, kémikusok, geológusok és a környezet iránt felelősséget érző érdeklődők ismerjük folyóvizeink tűrőképességét és a legmodernebb kutatási módszerek segítségével, a legjobb tudásunkat adva, nem csak a veszély pillanatában legyünk képesek reagálni. A veszélyeztetettség mértékének idejében jelzésével, valamint egy hosszú távú, komplex monitoring rendszer segítségével hozzájárulhatunk folyóink természetes állapotában való megőrzéséhez.

A szerkesztő