Prológus

Jelen kötet tanulmányai a Sapientia Alapítvány - Kutatási Programok Intézetének támogatásával készültek a 2000-2001-es egyetemi év idején. Az összeállítás a XVII. század irodalmának vizsgálatától a kortárs erdélyi magyar irodalom értelmezéséig terjed - ami közös e hatalmas anyag részterületeinek földolgozásában, az a tudatos figyelem az eddig jórészt mellőzött vagy félreértett (olykor ideologikusán félreértelmezett) művekre, illetve a bennük rejlő olvasói stratégiákra.

A kötet tanulmányainak anyaga értelemszerűen heterogén - ami indokolttá teszi egymás mellé helyezésüket, az a közöttük lévő módszertani kapcsolat: a filológiai anyagföltárás és a szövegek/irodalmi folyamatok értelmezése egyszerre jellemzője e megközelítéseknek.

Három részből álló kötetünk első blokkja, a Kegyességi törekvések, irodalmi realizációk, a kora újkor vallásos megújulást célzó kegyességi áramlatainak (puritanizmus, Szent Ignác-i szellemiség) irodalmi formába öntött alakváltozataival foglalkozik, olyan források alapján, amelyek mindeddig kiestek a korszerű irodalmi kutatások horizontjából. Gábor Csilla tanulmánya doctrina és pietas ("objektív" hittartalom és a szorosan összefüggő áhítatgyakorlat) dinamikáját vizsgálja Roberto Bellarmino rendhagyó meditációs könyvében, annak 1639-es magyar fordítását pedig mint Tasi Gáspár egyszemélyes nyelvteremtő teljesítményét veszi számba. Luffy Katalin dolgozata a XVII. század hatvanas éveiben alkotó szerzők alkalmi prédikációiban megmutatkozó eszme- és mentalitástörténeti paradigmaváltást, a szociális és személyes vallásosság iránti érzékenységet az Angliából kirajzó puritanizmus hazai adaptációjával magyarázza.

A második rész [A XIX. század jelentékeny erdélyi lapjai) két dolgozata a Magyar Polgár és a Kolozsvár című politikai periodikákat vizsgálja. Dregus Ágnes azt követi nyomon, hogy a társadalmi és politikai életről formált vélemény hogyan befolyásolhatja az irodalomról való gondolkodást és miképpen teszi követelménnyé a művek számára a nemzeti identitás alakítását. Török Zsuzsa a Kolozsvárnak elsősorban az irodalmi anyagát vizsgálja a nemzeti identitás és a liberalizmus korabeli koncepcióinak föltárásával, illetve beszédmódjuk értelmezésével; a harmadik dolgozat, Ugron Zsuzsa tanulmánya pedig a kultuszkutatás eredményeit hasznosítva értelmezi Mikó Imre erdélyi kultuszának sajátosságait, hazai sajtóorgánumok anyagát feldolgozva.

Foltok, kagylók, kolumbiák a címe a XX. századi erdélyi magyar irodalommal foglalkozó harmadik résznek, melyet Balázs Imre József tanulmánya indít az erdélyi magyar avantgárd irodalom fehér foltjairól, az 1920-as években jelentkező rendkívül színvonalas és elhallgatott expresszionista költészetről. A recepció hiányának lehetséges okaival, az erdélyi magyar irodalomszemlélet ideologikusan formált kánonjaival Selyem Zsuzsa dolgozata foglalkozik, Gál Andrea a transzszilvanizmus alapszövegeinek metaforikáját vizsgálja, Zsigmond Andrea Bodor Ádám regényének szövegközeli elemzését nyújtja, Török Ervin Láng Zsolt Bestiarium...-ában vizsgálja a szöveg mnemotechnikáját, és ezzel sajátosan irodalmi hagyományértelmezését, végül Virginás Andrea - újra kitágítva a vizsgálat tárgyát - az erdélyi magyar irodalom kanonizációjának szempontjait tárja fel Bodor Ádám erdélyi és magyarországi recepciója alapján.

A kötet tanulmányainak eddig nem említett közös tényezője az irodalom több szempontból való, precizitásra és nem hatalomra törekvő vizsgálata - idő- és intézményigényes feladat: köszönet a Sapientia KPI-nek, hogy ezt lehetővé tette.

Gábor Csilla, Selyem Zsuzsa