Előszó

A magyarországi turkológia, - a török népek nyelvével, történetével és kultúrájával foglalkozó tudomány - a magyar nyelv- és nép történetének kutatása során keletkezett. A kezdetektől szorosan kötődik a történettudományhoz, nyelvészethez, fő feladata a török-magyar kulturális érintkezések vizsgálata. Két jól elkülöníthető ága alakult ki: a török-magyar érintkezés - különös tekintettel a honfoglalás előtti kapcsolatokra, és az oszmán-török hódítást követő 150 éves hódoltság hatásának kutatása. Az utóbbira lényegesen több történeti forrásunk van, így amikor a XIX. században megindult a nyelvészeti kutatás, a kis-ázsiai törökökről sokkal többet tudott a tudomány, mint más török népekről. Elődeink is jól tudták, hogy a magyar őstörténet szempontjából fontosabb a távoli török nyelvek és népek megismerése. Vámbéry Ármin volt az első magyar turkológus, aki közép-ázsiai török népekkel foglakozott, munkásságával a hazai turkológiát az európai élvonalba emelte. Meglátásai lendületet adtak az őt követő generációk számára. A Vámbéry útját követő, karcagi születésű Németh Gyula (1890- 1976) munkásságában már meghatározó szerepet kapott a szülőföld, a Kunság kutatása. Az ő fellépése előtt viták hosszú sora folyt a kunok nyelvének eredetéről és műveltségéről. Németh Gyula tudományos érdeklődése egyrészt származásából adódott (kunnak vallotta magát), másrészt az ugyancsak karcagi születésű etnográfusnak, Györffy Istvánnak köszönhető, aki maga is erősen vonzódott a török kultúra és nyelv iránt. Eltérő tudományterületen, de közös célért dolgozó szakemberek barátságának szép példája az ő kapcsolatuk. Györffy keleti érdeklődését időről-időre motiválták a turkológia újabb eredményei, de a szó klasszikus értelmében nem volt turkológus. A kunokkal kapcsolatos kutatásai azonban hozzájárultak a magyarországi kunok műveltségének megismeréséhez. Munkásságának minden területén megmutatkozott a keleti kultúrához való kötődés. Etnikumkutatásainak középpontjában a XIII. században hazánkba települt kipcsak-török eredetű népcsoport, a kunok nyelve, szokásai, keresztény hitre térésük, a török hódoltság idején történt szétszóródásuk, majd a szülőföldre való visszatelepülésük állt. Mindezek olyan lényeges elemei Györffy kutatásainak, amelyek mögött a kun kultúra magyar műveltségbe való integrálódásának kérdése feszül.

...

Bár terjedelemre nem számottevőek a Györffy Istvánnak a Balkánról és Törökországról szóló írásai, jelentőségük annál nagyobb, hiszen újabb kutatási témákat sugallnak. Olvasmányos stílusuk miatt nemcsak szakemberek, hanem a török kultúra iránt érdeklődők is haszonnal forgathatják.