Előszó

Kötetünk címéül Németh László szavait választottuk, aki a Nagy család c. drámájához írt soraiban mondja: "Megvolt a keresztelő is: a névadás egy kicsit mindig előhúzza a jellemeket" (A Nagy család története. In: Németh László: Mai témák. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963).

A mi kötetünk történetéhez a következőket kell elmondanom. 1994-ben, a tavaszi félévben Írói- irodalmi névadás címmel speciális kollégiumot hirdettem, erre tíz hallgató jelentkezett (Bánszegi Andrea, Bardi Erzsébet, Barnáczné Csanádi Mária, Csapó Mónika, Havasi Judit, Hézser Judit, Kovács Erika, Miklósvölgyi Miklós, Mikó Hajnalka és Tóth Erika). Közös megállapodásunk alapján egy kivétellel (Mikó Hajnalka ti. Kosztolányi névadását választotta, később ez lett a szakdolgozata is) mindenki Németh László-művel foglalkozott a gyakorlati jegy feltételéül szabott szemináriumi dolgozatában. Kovács Erika kivételével, aki a Mezőföldi novellák névtani vizsgálatát végezte el, majd ebből a dolgozatból fejlesztette tovább szakdolgozatának témáját, a többiek egy-egy dráma névtani feldolgozását vállalták. Hogy a drámákban valami egyöntetűség legyen a feldolgozáshoz, Németh Lászlónak az ún. társadalmi vagy más megközelítésben kortárs drámáit választottuk. Három idetartozó dráma (Cseresnyés, Erzsébet-nap, Szörnyeteg) névanyaga feldolgozás híján nem került a kötetünkbe. Megjegyzem, hogy a Kovács Erika dolgozatával egyidőben, 1996 májusában került megvédésre másik négy, az írói névadással foglalkozó szakdolgozat is, amelyeknek én voltam a szakmai irányítója. Ezek a szakdolgozatok következők a szerzőjük betűrendjében:

GERGELY KRISZTINA: Utazás a nevek világában [Németh László három vígjátékának névtani elemzése] (K. 1187);

KOVÁCS ERIKA: "A név életet lehel" - Az írói-irodalmi névadás vizsgálata három szerző [Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Németh László] novelláiban (K. 1184);

MÁTYUS ÉVA: Tulajdonnevek Németh László Irgalom című művében (K. 1188);

MIKÓ HAJNALKA: "A név maga az ember" - Kosztolányi Dezső Pacsirta és Édes Anna című regényeinek névtani elemzése (K. 1186);

NAGY MÓNIKA: "... csak így híjja a doktor urat..." - Személynevek Német László Emberi színjáték című regényében (K. 1183).

Még 1995-ben védte meg szakdolgozatát TÖRÖK ILONA. Ennek a címe: Kovács Lajos az Alpár úton - Németh László Bűn című regényének tulajdonnévanyaga (K. 1148).

A K.-s számok a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének kézirattárára utalnak.

A Miskolci Egyetemen folytatott oktatói munkám révén született 1999-ben Szilágyi Réka szakdolgozata: Németh László szépirodalmi műveinek címadása.

Gergely Krisztina, Török Ilona és Szilágyi Réka dolgozatától eltekintve a szakdolgozatok előzménye az 1994-es speciális kollégiumon való részvétel volt.

Bardi Erzsébetnek jelen kötetünkbe felvett írása az eredeti speciális kollégiumi dolgozatnak negyedéven második záródolgozattá átalakított rövidebb, de kiérleltebb változata. Az általa választott

Győzelem c. drámának még egy vizsgálata van Miklósvölgyi Miklós munkájaként. A két feldolgozás olyan nagy mértékben különbözik, hogy nem tartom hibának mindkettő közlését.

A kötetbe bekerült nyolc dolgozat kilenc drámát tárgyal, s a szerzők betűrendjében következik egymás után.

A dolgozatok nemcsak az eddig vázoltak alapján mutatnak különbségeket, hanem terjedelmüket és a vizsgálat mélyreható voltát tekintve is igen eltérő színvonalúak.

Mégis azt gondolom, egyik sincs minden tanulság híján, hiszen legalább egy-egy gondolattal vagy ötlettel mindegyik hozzájárul a kutatás eredményességéhez.

Hogy a kötetben közölt írások bizonyos egyöntetűséget mutassanak, mindegyik elé kiemeltem a dráma keletkezésére és kiadására, valamint az előadására vonatkozó legfontosabb adatokat a Németh László munkásságát feldolgozó bibliográfia alapján. Csak a kötetben való megjelenést vettem figyelembe, a folyóiratokban, periodikákban való publikálást nem (Németh László - Bibliográfia. Összeállította Hartyányi István és Kovács Zoltán. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1992). Minden dolgozat előtt egységesen kapott helyet az író személyes vélekedése a tárgyalt műről - amennyiben van ilyen -, szószerinti idézetek formájában.

A szövegbeli hivatkozások a következő helyekre utalnak (megjelenésük időrendjében: Németh László: Mai témák (Szépirodalmi Könyvkiadó 1963; Utazás, Nagy család); NLM 1969 (= Németh László Munkái életműsorozat: Negyven év - Horváthné meghal - Gyász); NLM 1972 (Kísérleti dramaturgia I-II. 1. kötete); NLM 1974 (= Szerettem az igazságot I-II; Bodnárné, Pusztuló magyarok, Villámfénynél, Győzelem, Papucshős, Mathiász panzió); NLM 1989 (= Életmű szilánkokban I-II. 2. kötete; Harc a jólét ellen).

A dolgozatírók többsége - annak ellenére, hogy az általa választott és feldolgozott drámában nemcsak személynevek vannak -, elsősorban ezeknek a vizsgálatával foglalkozott. Ez azért nem véletlen, mert a mintául olvasott tanulmányok egy része is ezt a gyakorlatot követi, bár én minden esetben a teljes tulajdonnév-anyag vizsgálatára biztattam őket.

Nem tisztázódott a kellő mértékben számukra az ún. köznévi helyettesítő (pronomen, vagy ahogy én a Stilisztika és gyakorlat c. kötetben megjelent névtani írásomban neveztem: a köznévi szinonima) fogalma. Ezért bizony a példák között olyan is előfordul, ahol valódi helyettesítésről nem beszélhetünk, pl. "Kijössz mint aggódó hitves, és tovább aggódsz, mint társasági asszony" (Győzelem 362). A kurziváltan kiemelt részek nem helyettesítik a nevet, hanem jellemzik a tulajdonnév denotátumát. De ha alany szerepében állnának és néhányszor ismétlődnének (pl. kijön az aggódó hitves), akkor beszélhetnénk igazán névhelyettesítésről.

Németh László viszonylag ritkán s majdnem kivétel nélkül vígjátékban él a beszélőnévvel,hiszen ezeknek az információs "lólába" nagyon kilóg, az olvasó a névkompetenciája alapján nem feltétlenül fogadja el valós névnek, pl. Kukaczi (Szörnyeteg), Badari (Utazás). Sokszor azonban a névszerű, minden szempontból elfogadható névnek nagyon gazdag az asszociációs kapcsolatrendszere, a várakozással ellentétben több információt hordoz viselőjéről (vö. a Holly Sebestyén nevet a Papucshős-ben), így ezekre az esetekre a beszédesnév 'információban szokatlanul gazdag irodalmi név' terminust ajánlom. Ez tulajdonképpen egy hallgatói tévedés terméke, s a beszélőnév helyett hangzott el.

A drámákból illusztráció gyanánt idézett szövegdarabok általában rövidek, ezekben nincsenek kiemelések.

Egy-egy dolgozat után nem közlöm a felhasznált szakirodalmi művek bibliográfiáját. Mivel a szerzőknek feladatuk volt alapművekkel való megismerkedés, itt közlöm azoknak a műveknek az adatait, amelyek a véleményük formálásához mindannyiuknak segítségére voltak.

HAJDÚ MIHÁLY, Magyar becézőnevek (1770-1970) (1974)

KÁLMÁN BÉLA, A nevek világa (1969)

KÁZMÉR MIKLÓS, Régi magyar családnevek szótára. XIV-XVII. század (1993)

KISS LAJOS, Földrajzi nevek etimológiai szótára (1988)

KOCSIS RÓZSA, Minőségeszmény Németh László szépírói munkáiban (1982)

KOVALOVSZKY MIKLÓS, Az irodalmi névadás. MNyTK. 34. sz. (1934)

LADÓ JÁNOS, Magyar utónévkönyv (1971)

MADARÁSZNÉ MAROSSY ÁGNES, Németh László két drámája a megszólítások, az említések és az azonosító mondatok tükrében. Kézirat. A Stíluskutató csoportban megtárgyalt dolgozat.

Németh László élete képekben. Összeállította NÉMETH LÁSZLÓNÉ és DR. LAKATOS ISTVÁNNÉ NÉMETH ÁGNES. (1985)

SÁNDOR IVÁN, Németh László üdvtana. Tanulmányainak, drámáinak, önvallomásainak tükrében (1981)

J. SOLTÉSZ KATALIN, A tulajdonnév funkciója és jelentése (1979)

K. SZOBOSZLAY ÁGNES, Tulajdonnevek Németh László drámáiban. Magyar Nyelvjárások 17: 173-81)

K. SZOBOSZLAY ÁGNES, Realitás és fikció az irodalmi (írói) névadásban. Névtani Értesítő 14. sz. 69- 76. (1992)

K. SZOBOSZLAY ÁGNES, Tulajdonnevek Németh László regényeiben és társadalmi drámáiban (Egy írói névszótár terve). Névtani Értesítő 17. sz. 37-44. (1995) (A dolgozatírók még kéziratban használták.)

K. SZOBOSZLAY ÁGNES, "...én az Örzsike nénéd vagyok..." - Egy módszertani kísérlet az írói névadás és névhasználat vizsgálatához Németh László Gyász című regénye alapján. Stilisztika és gyakorlat 257-68. Szerk. Szathmári István. (1998). (A dolgozatírók még kéziratban használták.)

K. SZOBOSZLAY ÁGNES, Nevek búvópatakja (Vizsgálódások Németh László írói névadása körül). Emlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára 364-70. (1995) (A dolgozatírók még kéziratban használták.)

VARGA EMŐKE, Németh László és Mezőszilas (A Németh László művek szilasi modelljei) Árgus 1992. 3. sz. 78-83.

CS. VARGA ISTVÁN, Tanújelek. Írások Németh Lászlóról (1987)

Szívesen ajánlom az olvasók és a szakma jóindulatába debreceni aktív oktatói munkám utolsó szemináriumának termését.

Debrecen, 1999. november 11-én