CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Első rész.
Zarathustra előljáró-beszéde.
Zarathustra beszédei.
Második rész.
A tükröt hordó gyermek.
A boldogságos szigeteken.
A szánakozókról.
A papokról.
Az erényesekről.
A csőcselékről.
A földi tarka-pókokról.
A híres-neves bölcsekről.
Az éjjeli ének.
A táncdal.
A síri dal.
A maga-legyőzésről.
A fenségesekről.
A míveltség országáról.
A szeplőtelen megismerésről.
A tudósokról.
A költőkről.
Nagy eseményekről.
A jós.
A megváltásról.
Az emberi bölcseségről.
A legcsöndesebb óra.
Harmadik rész.
A vándor.
A látomásról és a talányról.
A kéretlen üdvösségről.
Napkelet előtt.
A kisebbítő erényről.
Az olajfák hegyén.
Az átmenésről.
Az elpártolókról.
A hazatérés.
A három gonoszról.
A nehézség szelleméről.
Ódon és uj táblákról.
A lábbadozó.
A nagy vágyról.
Másik táncdal.
A hét pecsét.
Negyedik és utolsó rész.
A méz-áldozat.
A vészkiáltás.
Beszélgetés a királyokkal.
A pióca.
A varázsló.
Szolgálaton kivűl.
A legrútabb ember.
Az önkénytes koldús.
Az árnyék.
Délben.
Az üdvözlés.
A vacsora.
A fennsőbbrendü emberről.
A búskomorság dala.
A tudományról.
A sivatag leányainál.
A fölébredés.
A szamár-ünnep.
A mámoros dal.
A jel.
Ismertető
Az Im-ígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzője kevésbé kidolgozott, nem elsőrangú fontosságú művei közé tartozik. Nem így vélekednek róla az irodalmárok, akik a költő Nietzsche egyik legjobb művének tartják. A nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerűbb, legkedvesebb olvasmánya volt. Műfajilag a nagy világköltemények, emberiség-költemények közé tartozik, állandó utalással, finom, művészi rájátszással a Bibliára. Cselekménye, története úgyszólván nincs. A szerző - alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában - próféciáit mondja el benne, hol tömören megfogalmazott aforizmák, hol prózai ditirambusok, hol ritmizált prózájú himnuszok, hol példabeszédek formájában (szerepel benne szabadvers is, a műfaj világviszonylatban legkiemelkedőbb darabjai közül). E próféciák értelmét, irányultságát mindmáig vitatják. Sokan a legreakciósabb, prefasiszta elméletek megnyilvánulását vélik kiolvasni belőlük (Zarathustra az Übermenschet, a felsőbbrendű embert jövendöli, hirdeti meg bennük); mások a pozitivista értékválság, az ontológiaellenes, afilozofikus polgári "józan ész" ellen meghirdetett legnagyobb lázadás, az emberi integritás, nembeli szabadság irányába tett "felkelés" halhatatlan dokumentumának tekintik.
A mai olvasóra nyilvánvalóan esztétikai értékével hathat elsősorban. Hatalmas, egyívű pátosza, tragikus lírája, önkínzó, öngyötrő vallomásossága, a legmélyebb dekadencia ellen emelt akaratetikája kétségkívül a nagy műalkotások levegőjét árasztja. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e műnek, amely nélkül sem az elioti nagy poémákat, sem Adyt nem lehet igazán megérteni.
A mű irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu