Előszó (részlet)

Az Officina Textologica - a Kossuth Egyetemi Kiadó gondozásában 1997-ben megindult periodika - egyik célja, hogy hozzájáruljon egy szövegmondat-elemző (szöveg)nyelvészeti-szövegtani módszer kidolgozásához (A periodika globális célkitűzéséhez részletesebben lásd: PETŐFI S. JÁNOS, Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. Officina Textologica 1., 1997.)

Az Officina Textologica (jelen) 2. kötetének célja

(1) egyrészt annak bemutatása, hogy különböző szövegtípusokhoz tartozó szövegekben milyen módon (milyen önálló szavak és/vagy toldalékok formájában) történik annak a világdarabnak az elemeire (személyeire, tárgyaira, eseményeire stb.) való utalás, amely az adott szövegben annak alkotója és/vagy befogadója véleménye szerint kifejezésre jut,

(2) másrészt annak bemutatása, hogy milyen módon (milyen nyelvi, szövegtani, illetőleg világra vonatkozó ismeretek felhasználásával) fedhetők fel a világdarab ugyanazon elemére, de különféle nyelvi eszközök alkalmazásával "együtt utaló" (koreferáló) szavak/kifejezések közötti koreferenciarelációk,

(3) végül annak vizsgálata, hogy a (ko)referáló elemek és (ko)referenciarelációk milyen módon szemléltethetők a legcélszerűbben.

Az adott kötet tehát a fenti 2. pont végén található besorolás "(a)" jelzésű tematikus csoportjába tartozik.

A jelzett célok közelebbi megvilágítása az Officina Textologica 1. kötetének "Koreferenciális elemek és koreferenciarelációk" című 3.1. alfejezetében található, amely két szöveg elemzése kapcsán mutatja be a koreferenciaelemzés néhány lehetséges módszerét.

Szövegek elemzésére (elsősorban magyar nyelvet és/vagy irodalmat - főiskolán/egyetemen - oktató) kutatók lettek felkérve, akiknek az első fordulóban két-három általuk elemzésre kiválasztott szöveget kellett javasolniuk. A szerkesztő ezekből választotta ki az elemzendő szöveget, ügyelve arra, hogy azok lehetőleg különféle szövegtípusokhoz tartozzanak, és az elemzési módszerek "egymásra vetíthetősége" érdekében - az Officina Textologica 1. kötetének említett alfejezetére történő utaláson túl - egy "orientatív mintaelemzést" (lásd e kötet 1. számú tanulmányát) bocsátott a felkértek rendelkezésére. A kötet ezeknek a szövegeknek az elemzését gyűjti egybe egy "Bevezető" és egy terjedelmesebb "Utószó" kíséretében.

Az 1. tanulmány a kötet szerzőjének és szerkesztőjének, PETŐFI S. JÁNOSnak koreferenciális elemzése, amely egy bibliai példaszövegen (Mt. 9 9-13. Máté meghívása) szemlélteti egy célszerű koreferenciális elemzés lépéseit, a szövegbeli (ill. szövegmondatokbeli) koreferenciarelációk explicitté tételét tartva szem előtt.

A 2. tanulmány a Jelenések könyvé-nek egy részletét (Szent János Apostol Jelenéseinek könyve. 21:9-23. Az új Jeruzsálem (részlet)) dolgozza fel. A szerzők - BODA I. KÁROLY és PORKOLÁB JUDIT - először a szöveget - a jelképek interpretációs lehetőségeinek, az Ószövetség és az -jszövetség könyvei közötti szintézis kérdésének vizsgálatával - irodalomelméleti keretben közelítik meg; majd a koreferenciális elemek és kifejezések, illetve a koreferenciarelációk elemzése alapján értelmezik. A koreferenciarelációkat sajátos módon - egy koreferenciaindexek előfordulási gyakoriságát reprezentáló "koreferenciaindex - szövegmondatmátrix"-ban - reprezentálják.

A 3. tanulmány egy enciklopédia szócikkének (Magyar Larousse enciklopédia, "kocsiverseny") koreferenciális elemzése. A szerző, DOBI EDIT - követve a példaelemzés módszerét - megoldást keres a lexikonszócikk mint sajátos szövegtípus leírásakor felvetődő kérdések - úgymint a szövegmondatok elhatárolásának problémája; a lexikon jelöléseinek értelmezése - megoldására; valamint kísérletet tesz a "részleges koreferencia"; illetve a lexikonszócikkek definitív jellegéből adódó metanyelvi jelenségek szemléltetésére.

A 4. tanulmány egy ételrecept (Turós Lukács, Lányok, asszonyok szakácskönyve, "Rizses csirke") koreferenciális elemzése. A szövegmondatok vizsgálata itt is a példaelemzés módszerén alapul, de a szerző - DOMONKOSI ÁGNES - olyan szövegtípusfüggő jelenségek reprezentálására is megoldást keres/talál, mint például - az ételkészítés folyamatjellege miatt - egyes határozott referenciájú nyelvi elemek referenciális értékének módosulása a cselekvéssor előrehaladtával. Az ételreceptek tipográfiai, képi megjelenítése is - a koreferenciális szövegvizsgálat szempontjából alapvető - tisztázandó kérdéseket vet(het) fel.

Az 5. tanulmány egy reklám célú üzleti levél koreferenciális elemeinek és a köztük lévő relációknak elemzése, vizsgálva - bizonyos szociológiai tényezők figyelembe vételével - e szövegtípus meggyőzésen alapuló kommunikatív funkciójának verbális megnyilvánulásait, miközben a szerző - CS. JÓNÁS ERZSÉBET - arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen - a nyelvi rendszerre, a nyelvi rendszer elemeinek használatára, illetve egy feltételezett valóságdarabra vonatkozó - ismereteinkre van szükség a szöveg (szövegmondatok) szerkesztettségi összefüggéseinek, koreferencialitásának leírásához.

A 6. tanulmány - a példaelemzés módszerét pontosan követve - egy szaknyelvi szöveg (Hankiss Elemér, Az irodalmi mű mint komplex modell c. könyve első fejezetének bevezető két szakasza) koreferenciális leírását tartalmazza, a szöveg műfajspecifikus jelenségeinek szemléltetését célozva meg. SKUTTA FRANCISKA a koreferencialáncokon belüli szorosabb és lazább relációkat tekintve olykor kérdésesnek tartja bizonyos koreferáló nyelvi elemek teljes referenciális azonosságát, s ennek szemléltetésére újfajta koreferenciaindexek bevezetésével tesz kísérletet.

A 7. tanulmány egy - narratív szövegműfajt képviselő - palóc népmeserészlet koreferenciális relációinak kommentálása. A szerző - TUBA MÁRTA - a példaelemzés módszereit és jelölésrendszerét alkalmazza, és egészíti ki a koreferenciarelációk - e szövegműfaj sajátosságától függő jelenségeinek - szemléltetéséhez célszerű jelzésekkel. E szövegtípus központi szervezőerejének az események egymásutániságát tartja, ennek megfelelően elemzésében a meseidő kifejezőeszközeinek (ko)referenciális szerepét (is) igyekszik megragadni.

A 8. tanulmány - VASS LÁSZLÓ és BENKES RÉKA írása - nyitja a kötet második szektorába tartozó elemzések sorát. A szerzők egy képi és verbális összetevőkből álló multimediális kommunikátum (az Anyanyelvi könyvespolc c. CD-Rom használatát segítő "elektronikus súgó") koreferenciális organizációját elemzik "a szemiotikai textológia modelljében". Mindenekelőtt azt kívánják feltárni, hogy e "speciális szöveg, használati utasítás hipertextruálisan, vagyis "nem lineárisan organizált", de természetesen "lineáris interpretáció"-t is megkívánó manifesztációjának "törzsszöveg"-ében a (ko)referenciális elemzés milyen - egyrészt a relátum mentális modelljéből levezethető, másrészt jószerével csak tapasztalati úton, azaz a relátummal ténylegesen "konfrontálódva" nyerhető - "(implicit) szövegkiegészítések"-et tesz szükségessé, továbbá azt, hogy a (ko)referenciarelációk explicit reprezentálása milyen "(ko)referenciaindexek" alkalmazásával oldható meg."

A 9. tanulmányban a szerző - BÉKÉSI IMRE - a koreferenciaelemzések elméleti megalapozásához (is) járul hozzá azzal, hogy "a "tételmondat" kiemelt szövegszervező szerepére való tekintettel" elemzi egy regényrészlet (Tolsztoj, Anna Karenina, Első rész, XII, 3-4.) néhány - nem kezdő - szövegmondatát, többek között abból a megfontolásból, hogy egy tételmondat "domináns lexikai komponensei"-ből bontakoz(hat)nak ki a szöveget szervező koreferencialáncok.

A 10. tanulmányban B. FEJES KATALIN egy költői szövegmű (József Attila, Thomas Mann üdvözlése) koreferenciarelációit elemzi, szemléltetve a különböző (váltakozó) kommunikációs síkokon - az auditív, a kinetikus, illetve a vizuális csatornán - megvalósuló koreferencialáncok szövegszervező szerepét, miközben szem előtt tartja a mű keletkezésének elképzelt körülményét - az "üdvözlés" születését -, amely "olyan erős lehetett, hogy a kompozíció egészén rajta hagyta nyomát".

A 11. tanulmány szerzője - SZIKSZAINÉ NAGY IRMA - a példaelemzésétől némileg eltérő szemléleti alapon vizsgálja egy glossza szövegének (Kurír, 1997. VII. 5., 16. oldal, Kerékpártelnök) koreferencialitását. A koreferáló kifejezések és koreferenciarelációk számbavételén túl vizsgálja a koreferáló elemek tömörülését (abszolút előfordulásuk és gyakoriságuk alapján), makroegységekbeli előfordulását, "távolba hatását". A szerző külön szemlélteti a szövegszerveződés szempontjából legdominánsabb nyelvi elemek koreferencialáncát, illetve - a kulcsszavak felcserélhetősége alapján - ezek stiláris értékét.

A 12. tanulmány egy szótárregényből származó "szócikk" (Temesi Ferenc: Por. eszménykép.) koreferencialitásának elemzése. Módszerében a mintaelemzésre támaszkodik ugyan, de - ahogy a szerző, TOLCSVAI NAGY GÁBOR maga mondja - "a kiegészítések, explikálások kevesebb határozottságot mutatnak". Ennek oka mindenkor a szövegben keresendő, amely adott esetben egyfelől önálló, másfelől egy teljesebb szövegbe épülő egység.

E kötet a fentiek következtében az adott témára vonatkozó szisztematizált példa- és problématár funkcióját tölti be, amely koreferenciaelemzési gyakorlatok oktatás keretében való végzéséhez éppúgy kiindulási alapul szolgál, mint a téma további kutatásához.

A koreferál ("együtt utal") kifejezés, illetve a szó származékainak (mint koreferáló, koreferens, koreferencia stb.) írásmódja a magyar nyelvű szakirodalomban nem egységes, szimpla és kettőzött r-rel egyaránt használatos. Az említett kifejezések írásmódja a kötetben az egyes tanulmányok szerzőinek megoldását, választását követi.