Bevezetés

Az uráli nyelvek többségében nagy hagyománya van a névtani kutatásoknak. Az eredmények azonban alig mérhetők össze, hiszen az egyes nyelvek tulajdonneveinek vizsgálata lényegesen különbözik a kutatást elsősorban motiváló célok és az alkalmazott módszerek szempontjából is. Ez természetes következménye annak a fölfogásnak, amely a névtudományt elsősorban vagy akár kizárólagosan nemzeti tudománynak tartja.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az egyes uráli nyelvek névkutatói ne lennének tekintettel más nyelvek vizsgálatának eredményeire is. Ez a törekvés teljesen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a tulajdonnevek körében a nyelvek kölcsönhatása különösen erősen érvényesül, így a névkutató soha nem zárkózhat be saját nyelvének védőfalai mögé. E vizsgálati célokat teljesítve a különböző nyelvek névkutatása régen kilépett nemzeti keretei közül, ami jó ideje nem csupán a nyelvek közötti névkölcsönzések vizsgálatában, hanem az úgynevezett általános névtan kialakulásában és ismereteinek folyamatos gyarapodásában is látványosan megnyilvánul.

Az általános névtan a tulajdonnévnek mint nyelvi és kulturális jelenségnek nem a nyelvspecifikus, hanem a nyelvek feletti jellegzetességeit vizsgálja. Az általános névtan e kutatási célok megvalósítása során olyan szemléletet, elméleteket és hozzájuk kapcsolódó fogalomkészletet igyekszik kimunkálni, amelyekre az egyes nevek, illetőleg a konkrét nyelvek névrendszereinek elemzése során megbízhatóan támaszkodhatunk. A névkutatás újabb irányai a neveket modellek megvalósulásaiként fogják fel, s a névrendszer egészének jellegzetességeit, összefüggéseit e modellek felhasználásával kísérlik meg bemutatni. Az egyes nyelvek névrendszerei - mind az adott nyelven belül, mind a különböző nyelvek között - csakis azonos szemléleti alapon, az általános névtan eredményeire támaszkodva válnak összemérhetővé, egymáshoz hasonlíthatóvá. Az efféle összevetés pedig elengedhetetlen bármilyen névrendszer lényegi, meghatározó sajátosságainak föltárásához. Ez a modellszemlélet egyes uráli nyelvek névkutatásában már eddig is szép eredményeket ért el. A finnországi névkutatásban ilyen alapállásból közelít a nevekhez Eero Kiviniemi és a nyomában kibontakozó névtani iskola. A magyar tulajdonnevek vizsgálatában is jelentős eredmények mutathatók fel a modellalkotásban: elméleti közelítésből éppúgy, mint az egyes nevek elemzése felől kiindulva.

A tulajdonnév nyelvi univerzálé: használatát és ezzel együtt meglétét a verbális kommunikáció szabályai nem írják ugyan kötelezően elő, mégsem ismerünk tulajdonnév nélküli nyelveket. A tulajdonnévi kategória létrejötte az egyes nyelvek keretei között nem ragadható meg, a kérdés csakis a nyelvkeletkezés szélesebb, sokféle tudományt érintő problematikájának részeként vethető fel. Ebből következően a létező nyelvek bármely nyelvtörténeti eszközökkel elérhető korszakát csakis úgy képzelhetjük el, hogy abban tulajdonnevek is lehettek. (Más kérdés, hogy ezeket egy adott időszakon túl nem tudjuk rekonstruálni.)

Közismert, hogy a sokféle tulajdonnév közül két névcsoportnak, a helyneveknek és a személyneveknek van kitüntetett szerepük mind a kommunikáció, mind a tudományos vizsgálat szempontjából. Ezeknek a nyelvtörténeti, sőt általánosabban: történeti értéke is igen nagy, hiszen emlékei a nyelvek, népek történetének olyan területére és időszakába engednek bepillantást, amely más eszközökkel gyakran nem is ragadható meg.

Ebből a nézőpontból különösen feltűnő, hogy az uráli nyelvek körében egységes szemléletű névtani kutatásokat eddig soha nem végeztek, sőt az egyes uráli nyelvek nemzetközileg is elismert névkutatói alig ismerik egymás tevékenységét. Pedig az egymás eredményeire is figyelő, sőt - ezen túlmenően - az összehangolt névkutatásoknak ezen a területen bizonyára sok haszna volna. A kutatási kapcsolatok létrehozását az uráli nyelvek különleges helyzete fokozottan is indokolttá teszi: a genetikus összetartozásból, a nyelvrokonságból adódó lényegi nyelvi rendszerbeli egyezések megléte mellett e népek igen eltérő kulturális és nyelvi környezetben élnek, illetve éltek történetük folyamán. Ezért az uráli nyelvek összehangolt névtani kutatásainak fontos célja lehet, hogy e sajátos nyelvi-kulturális körülmények figyelembevételével, az összevetés szándékával vizsgálja meg az egyes névrendszerek sajátosságait, egymással egyező és különböző jellegzetességeit, változásformáit.

Mivel meg vagyunk győződve arról, hogy egy ilyen kutatási program mind az egyes uráli nyelvek, mind az általános névtan számára új ismereteket, fontos eredményeket hozhat, úgy döntöttünk, hogy az uráli névtani kutatások előmozdítása érdekében névtani periodikát hozunk létre Onomastica Uralica (OU) címmel. E kiadvány az uráli nyelvek névkutatóinak közös fóruma lehetne, de emellett szándékaink szerint elősegíthetné azt is, hogy az uráli nyelvekkel kapcsolatos névtani vizsgálatok eredményei minél hatékonyabban beépülhessenek a nemzetközi névtani kutatásokba is.

A kiadvány működésének első szakaszát 2002 végéig tervezzük, a kiadás anyagi feltételeit ez időszakban a magyarországi Országos Tudományos Kutatási Alap pályázati támogatása (OTKA T 029406), valamint a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézete és a Helsinkiben levő Kotimaisten kielten tutkimuskeskus közötti együttműködési szerződés biztosítja.

A sorozat egyes köteteibe a felkért szerzők mellett bárki küldhet a tematikába illeszkedő tanulmányt, magyar, finn, orosz és/vagy angol nyelven.