Előszó

Az 1980-as években indult és az 1990-es években kiszélesedett modern magyar szlengkutatás továbbfejlődésének legfőbb akadályát napjainkban a biztos elvi-elméleti alapok hiánya jelenti. Mára már viszonylag jelentős mennyiségű és kellően változatos nyelvi anyag áll rendelkezésünkre, hogy a szlenget mint nyelvi jelenséget vizsgálni tudjuk, az eddigi ismeretek összegzéséhez és a további kutatás irányainak kijelöléséhez azonban mindenképpen szükség van az elméleti kérdések rendszerezésére és megválaszolására, hiszen a magyar nyelvtudomány egyelőre még arra sem tud választ adni, hogy hol húzódnak e nyelvváltozat határai, mit is tekinthetünk valójában szlengnek.

Az e téren való lemaradásunkat jól mutatja, hogy Magyarországon Bárczi Géza terjedelmes tanulmányán, az 1932-ben az MNyTK. 29. számaként is megjelent "A »pesti nyelv«"-en kívül mind a mai napig nem született egyetlen önálló, a szleng elméleti kérdéseit vizsgáló könyv sem. Ilyen jellegű ismereteket eddig csak kisebb cikkekből és a szlengszótárak kísérőtanulmányaiból meríthetettek a szleng iránt érdeklődők. Ennél is nagyobb hiányosságok tapasztalhatók az idegen nyelvek szlengkutatásának, a külföldön elért eredményeknek a hazai gyakorlatba és elméletbe való átültetésében. Ezek a nyilvánvaló hiányosságok, illetve az a szándék, hogy a külföldi vizsgálódások eredményeit szembesítsük a magyar a szlengkutatás eredményeivel, vezetett kötetünk megszületéséhez. Célunk leginkább az volt, hogy a magyar szlengkutatók (elsősorban a téma iránt érdeklődő nyelvészek és egyetemi hallgatók) számára olyan magyar nyelvű nemzetközi áttekintést nyújtsunk, amely a különböző nyelvek szlengkutatásának bemutatása mellett újabb szempontokkal is bővítheti a hazai vizsgálatokat.

A kötet terve két évvel ezelőtt, 1995 nyarán fogalmazódott meg, ekkor kaptak felkérést az egyes szerzők az angol, a cseh, az észt, a finn, a francia és az orosz nyelv szlengkutatásának, a kutatások történetének összefoglalására, a nevezetesebb munkák és a fontosabb eredmények bemutatására, valamint az elméleti kérdések és az adott nyelv szlengjére jellemző jelenségek áttekintésére. A nyelvek kiválasztásában a legfontosabb szempont az volt, hogy különböző kutatási hagyományokkal, módszerekkel és eltérő nyelvtudományi háttérrel rendelkező nyelvek kerüljenek bele a válogatásba: ez a változatosság ugyanis lehetővé teszi, hogy az egyes nemzeti vizsgálatok eredményein kívül bizonyos nemzetközi tendenciák is kirajzolódjanak, például a nyugat-, valamint kelet- és közép-európai szlengkutatások eltérő fejlődése terén.

A kötetnek a hét nyelv szlengjéről és szlengkutatásáról szóló nyolc tanulmánya többségében e gyűjtemény számára készült, szem előtt tartva, hogy célunk nemcsak a szakemberek, hanem a szlengkutatással még csak ismerkedők tájékoztatása is egyben. Ezért például a kötet idegen nyelven íródott tanulmányait igyekeztünk minden részükben magyarra fordítani, nemcsak a szlengre hozott példákat és idézeteket, de a bibliográfiai tételek címeit stb. is. Az egyes tanulmányokhoz a további tájékozódást segítendő általában bőséges irodalomjegyzék is járul. Ezek közül kiemelkedik Lumír KlimeÜ jegyzéke, amely a cseh (és részben a szlovák) szlengkutatás legteljesebb eddig publikált bibliográfiája.

"A szlengkutatás útjai és lehetőségei" egyben az ezzel a kötettel induló Szlengkutatás c. sorozat első száma is. Ez a sorozat terveink szerint a magyar szlengkutatás széles tematikájú fórumává válhatna, amelyben mind elméleti, mind gyakorlati feldolgozások helyet kaphatnak. Remélhetőleg a nem túl távoli jövőben lehetőség nyílik, hogy sorozatunkban neves külföldi szlengkutatók magyarra fordított művei is megjelenjenek, valamint válogatások a különböző nyelvek szlengirodalmának fontosabb munkáiból, a magyar szleng egy-egy korszakának, típusának monografikus, illetve szótár formájú feldolgozásai stb.