Sorozatunk második kötetében két tanulmány jelenik meg Sík Sándor egy-egy tömör kifejezésének címszavával: emberebb ember és magyarabb magyar. A harmincas évek fiatal magyarságának (huszonévesek) eszmevilágát próbáljuk ma közelbe hozni Sík Sándor pedagógiájának fényében egyrészt a kor keresztény világnézeti, másrészt magyarságtudati kettős optikáján keresztül. A folyóirat - "Fiatal Magyarság" -, melynek Sík Sándor volt főmunkatársa, óhatatlanul tükrözi a Mester gondolatait, eszmerendszerét, gyakorlati tanácsait 60 év távlatában.

Válogatásunk időben (1933-37) és térben (tematikusan) egyaránt önkényes, csupán a tanítványoknak tanítójukhoz való kötődésében fonódnak össze az idézett források. Másrészt a múlt dimenziójából merítünk a jelen s talán a jövő felnőtt fiataljai számára. Igaz, a folyóirat "öregcserkészeknek" (a 18. életévüket betöltő fiataloknak) szól, mégis úgy véljük - s ezt az olvasóra bízzuk -, a ma gondolkodó fiatal nemzedék (egyetemi hallgató) is találhat aktualitásokat e kortörténeti dokumentumokban, ahol először tematikus rendben haladunk, majd a második részben az időrendiséget követve.

A szerkesztő