CÍMLAP
Csáky Károly
Híres selmecbányai tanárok

TARTALOM, BEVEZETÉS, ÉLETRAJZ



Tartalom

Bevezetés

Selmecbánya vázlatos iskolatörténete

Adda Kálmán
Adriany János
Ambrózy Sámuel
Arany Dániel
Bacskor István
Bachmann József
Balázs István
Baligó János
Ballenegger Róbert
Barlai Béla
Bartha Béla
Belházy Gyula
Belházy Jenő
Bencze Gergely
Benyák József Bernát
Bergfest Árpád
Bielek László
Blattny (Blatný) Tibor
Boleman Géza
Boleman István
Böckh Hugó
Breznyik János
Bruimann Vilmos
Burdáts Lajos
Cotel Ernő
Cziczka Sándor
Czimeg János
Csecsetka Sámuel
Cseh Lajos
Cserey Adolf
Csermely (Woditska) István
Cséti Ottó
Cséti Róbert
Csiby Lőrinc
Csik Imre
Delius Tragott Kristóf
Dérer Mihály
Dobšinský Pavol
Doleschall (Dolezsal) Sándor
Doppler Christian
Fábry (Fábri) Tamás
Faller Gusztáv
Faller Károly
Farbaky Gyula
Farbaky István
Fehér Dániel
Feistmantel Rudolf
Fekete Lajos
Fekete Zoltán
Finkey József
Fodor László
Gálócsy Árpád
Gellért Jenő
Gerliczy Ferenc
Greisiger Róbert János
Gretzmacher Gyula
Grillusz Emil
György Albert
György Gusztáv
Hrabák Josef
Hamaliár Márton
Hatala Alajos
Hauch Antal
Händel Vilmos
Herrmann Emil
Herrmann Miksa
Hrencsik Károly
Homokay Pál
Hültl József
Illés Nándor
Jacquin Miklós József (Nikolaus Josef)
Jankó Sándor
Jákó Gyula
Járosy Mihály
Jenny Károly (Karl Jenny)
Jezsovics Károly
Kachelmann János
Kachelmann Willibald
Kanka Dániel
Kelle Artúr
Kerpely Antal
Király Ernő
Király József Pál
Kövesi Antal
Kövessi Ferenc
Krippel Móric
Lang Nepomuk János
Lázár Jakab
Lehoczky Gyula
Lichard Dániel
Liszkay Gusztáv
Litschauer Lajos
Mágócsy-Dietz Sándor
Mály Sándor
Marschan József
Mednyánszky Dénes
Mihalovits János
Miklósy Zoltán
Mikó Béla
Mikoviny Sámuel
Miller Albert
Möhling János
Muzsnay Géza
Ormis, Samuel
Pachinger Alajos
Papp Simon
Patzier Mihály
Pauer János
Pauliny Sándor
Pávai Vajna Ferenc
Péch Antal
Peithner, Johann Thaddeus
Pethe Lajos
Pettkó János
Poda Miklós
Pöschl Ede
Radlinský, Andrej
Rappensberger Vilmos
Rauchbauer József
Reichenhaller Kálmán
Réz Géza
Rojko (Roiko, Royko) Ján
Roth Gyula
Rupprecht Antal
Russegger, Josef
Scopoli János Antal (Giovanni Antonio)
Sébor János
Severini János
Schelle Róbert
Schenek István
Schittkó József
Schleicher Aladár
Scholz Vilmos
Schwartz Ottó
Simai Kristóf
Sobó Jenő
Sóltz Vilmos
Suhajda (Suhayda, Šhajda, Schuchajda) Lajos
Szártorisz Ferenc
Szeberényi Gusztáv
Szeberényi (Seberini) János
Szeberényi János Mihály
Szécsi Zsigmond
Szentistványi Gyula
Szitnyai Elek
Tavy Károly
Téglás Károly
Tettamanti Jenő
Tomasovszky Imre
Tomcsányi Gusztáv
Tóth Imre
Tuzson János
Vadas Jenő
Vas Antal
Vitális István
Wagner Károly
Wagner Vilmos
Wehrle Alajos (Vehrle, Alois)
Wilckens Henrik Dávid
Winkler Benő
Zemplén Géza

További neves tanárok
Irodalom, forrásmunkák
Magyar-szlovák helységnévtár



Bevezetés

Selmecbánya, a múlt ma is csodálható emlékeivel, hangulatos utcáival, évszázados épületeivel immár a világörökség részét képezi. Sok mindennel dicsekedhet: a föld mélyén rejlő kincsei és gazdag bányái a várost már a középkorban messze földön híressé tették, de a hírnévhez hozzájárult az itt felhalmozódott hatalmas szellemi érték, a megannyi tudományos felfedezés is.

A sokszínűségével, többféle kultúrájával büszkélkedhető várost ismertté tették iskolái, s a bennük oktató jó nevű tanárai is. Hiszen a messze földön híres tanintézetében, az 1735-ben alapított bányászati-kohászati alma materben, a későbbi Bányászati és Erdészeti Akadémián oktattak a világon elsőként tudományos alapon nyugvó kémiát, ásványtant, fizikát, mechanikát és hidraulikát. Helybeli tanárok, mérnökök találmányaként helyeztek működésbe először bányaművelést könnyítő gépeket és szerkezeteket. Olyanokat, melyeknek csodájára jártak a német, a francia és az angol tudósok is. Az itteni hallgatók már a XVIII. században korszerű laboratóriumokban kísérleteztek közösen azon tanáraikkal, akik megannyi, évtizedeken át hasznosítható tankönyvet is kiadtak.

Selmec tehát a tudományok bölcsője, a felfedezések műhelye, a magyar és az európai művelődéstörténet egyik központja volt. Hírnevét azonban nemcsak felsőfokú intézménye, hanem az ismereteket magas szinten alapozó, évszázadokon át működő evangélikus líceuma és tanítóképzője, illetve katolikus gimnáziuma is növelte.

Könyvemben az említett iskolák nagy tanárainak állítok emléket. Selmec iskolatörténetének vázlatos áttekintése után a kimagasló eredményeket, az egyedülálló sikereket a tanárok tevékenységét tárgyalva mutatom be részletesebben. Mintegy százhatvan tanárról rajzolok kisportrét, s néhányukat rövidebb szócikkben mutatom be. Nevüket felsorolni is nehéz lenne itt. Valamennyiükre jellemző a tudományos felkészültség, az európai nyelvek ismerete. Megannyian tagjai voltak a különféle szakmai társulásoknak, az akadémiák elődeinek; publikáltak a különböző nyelvű szaklapokban, tankönyveket és tudományos monográfiákat írtak, könyvtárat, gyűjteményeket alapítottak, laboratóriumokat építettek stb. Emberi kvalitásaik, pedadógiai-tudományos munkásságuk a mai kor embere előtt is követendő és ösztönző példa lehet. Mindannyiuk büszke volt a maga nemzetiségére, ugyanakkor nyitottak voltak a másság iránt is. Legtöbbjük már századokkal ezelőtt az európai szellemiséget példázta igen magas fokon. Természetesen előfordultak túlkapások, nemzeti elfogultságok, a sokszínűségből adódó súrlódások is. Ám a józan ész mindig győzedelmeskedett, s a tudás meg az emberi tartás számított a legfőbb értéknek.

Az 1735-ben alapított selmeci bányatisztképzőnek már a kezdetekkor akadémiai jellege volt, hisz az első tanárok közt olyan neves személyiségekkel találkozhatunk, mint Mikoviny Sámuel, a világhírű térképész és matematikus, Magyarország nagy polihisztora. N. J. Jacquin a kísérletezéseket alapozta meg a kutatásban, s egyike volt a kor leghíresebb botanikusainak is. Poda Mihály professzor a matematika-fizika-mechanika tanszéket vezette európai színvonalon; csillagvizsgálót alapított, kiadta a selmeci bányagépeket bemutató első könyvet stb. Delius Tragott Kristóf bányaműveléstanát a francia és német nyelvterületen is alapvető könyvnek tartották. Ruprecht Antal az Észak-Hontban létesített és világhírűvé vált amalgánozó üzemet is vezette. Schittkó József a forgómozgású vízoszlopgépet találta fel. Illés Nándor, Péch Antal, Fekete Zoltán a magyar nyelvű műszaki szakoktatás úttörői voltak. Pauer János, Mihalovits János és mások az iskola történetét dolgozták fel magas szinten. J. T. Peithner bányajogászként és könyvtáralapítóként, Sobó Jenő az akadémia palotáinak építőjeként vált ismertté. H. D. Wilckens a selmeci erdészeti oktatás megteremtője és európai hírű szakembere, Vadas Jenő az erdészeti oktatás történetének monográfusa. S akkor még a hírességeknek is csak töredékét említettük.

Igen komoly pedagógiai munkásságot fejtettek ki az evangélikus líceum tanárai is. Fábry Tamás a XVI. század országosan is ismert tanáregyénisége volt. Egynéhányan - Boleman István, Breznyik János, Jezsovics Károly, Scholz Vilmos - Petőfi és Mikszáth tanáraiként is híressé váltak. Többen épp a szlovák közművelődés jelesei lettek, mint például Pavol Dobšinský, Lichard Dániel vagy Samuel Ormis.

A katolikus gimnáziumot kezdetben a jezsuiták, majd a piaristák felügyelték. Itt is voltak merész és tehetséges emberek, mint például Benyák Bernát, aki bátor rendtagként már a XIX. század elején hozzáfogott a magyar nyelv oktatásához és magas szintű ápolásához. De említhetnénk anyanyelvi színiirodalmunk úttörőjét, Simai Kristófot, a biológus Pachinger Alajost és még sok más neves tanárt innen is.

A híres tanárok közül már többet bemutattam két portrékötetemben (Honti arcképcsar nok, 1998; Neves elődeink, 2002). A további kutatás eredményeként róluk is megpróbálok friss adatokat közölni, eddigi portréjukat helyenként kiegészíteni. A tanárportrék nagyobb része még nem jelent meg kötetben. Az iskolatörténetek ilyetén való megközelítése különben is fehér foltja hazai magyar könyvkiadásunknak. Hisz Szlovákiában nem született még portrékönyv a leghíresebb iskolák tanárairól sem.

Kötetemben a legtöbb esetben megkísérlem a jeles személyiségek érdemeit, selmeci tevékenységét kiemelni, körvonalazva ezáltal emberi arcukat. Természetesen ez nem minden esetben sikerül egyenletesen, s könyvem nem nélkülözheti a száraznak tűnő adatokat, a biográfiai ismereteket vagy a szakirodalmi hivatkozásokat sem. Ennek ellenére arra törekedtem, hogy olvasmányosan és tanulságosan tárjam az olvasó elé az életutakat, fotókkal, archív felvételekkel is dokumentálva azokat az épületeket, melyekben a tanárok egykor működtek, az egyes tanszékek kezdetben helyet kaptak. A legtöbb tanárról képet közlök, közzéteszem egy-egy művük címlapját, bemutatom a Selmecbányán nyugvó hírességek síremlékét stb. Eme kötetem megjelentetésével sem törekszem a teljességre. Célom az volt, hogy a már kész anyag hasznosítható legyen az oktatásban: önismeretre, önbecsülésre okítson, a tudományok iránti érdeklődésre ösztönözzön, segítsen a helytörténeti kutatásokban határokon innen és túl.


A szerző életrajza

Csáky Károly tanár, etnográfus, helytörténeti író és költő 1950-ben született a Hont megyei Kelenyén. 1973-ban a nyitrai tanárképző főiskolán magyar-angol szakos diplomát, 1983-ban pedagógiai doktorátust szerzett. 1999-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarán végzett etnográfusi szakon. Ugyanitt szaktanári vizsgát tett néprajzból. 2000-ben a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán elnyerte a PhD-fokozatot.

1990-ig az ipolybalogi általános iskola, 1990-től pedig az ipolysági magyar általános iskola rendes tanára, illetve a gimnázium óraadó tanára volt. 1992-ben a Fegyverneki Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Alapiskola, 1995-ben a Nyolcosztályos Egyházi Gimnázium alapító igazgatója lett. 1998-tól a Palásthy Pál Egyházi Iskola tanára.

Több szakmai és tudományos elismerésben részesült (Nógrád Megye Madách Díja, Katedra-díj, Sebestyén Gyula-emlékérem, Mikszáth-emlékérem), tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak, a Nemzetközi Magyar Hungarológiai Társaságnak.

Helytörténeti és néprajzi kutatásokkal, elsősorban Hont és Nógrád művelődéstörténeti emlékeinek, valamint az Ipoly-mente népi hagyományainak feltárásával 1974-től foglalkozik rendszeresen. Több nyelvészeti, irodalomtörténeti tanulmányt is publikált, közölt könyvismertetéseket, verseket, műveli a publicisztikát stb. Írásai rendszeresen megjelennek a szlovákiai magyar lapokban, de több dolgozata napvilágot látott magyarországi kiadványokban: évkönyvekben, emlékkönyvekben, folyóiratokban (Palócföld, Honismeret, Ethnographia, Ethnica, Néprajzi Látóhatár) is. Eddig huszonegy önálló kötetet publikált, s szerzője a Honismereti Kiskönyvtár több füzetének is.