Fülszöveg

Csicsay Alajos első novelláskötete 1987-ben jelent meg "X-ék a hetediken" címmel; a kezdetben glosszákkal, karcolatokkal, tárcanovellákkal jelentkező író ekkor már elmúlt negyvenéves, talán ezzel is magyarázható, hogy munkáiban nyoma sincs az írói szárnypróbálgatásnak. Azóta újabb tizenöt esztendő telt el, s az ez alatt az idő alatt született novellái, elbeszélései egyre hitelesebben rajzolják meg a megalázott emberek lelkivilágát, pontosabban küzdelmeiket az önhibájukon kívül rájuk zúduló sérelmek ellen. S ha személyesen elbukik is egy-egy "hőse", győz a lelkében munkáló szándék, hogy a mindennapi gyarlóságokon felülemelkedjen. Írónk stílusa a realista prózával rokonítható, ám gyakran alkalmaz szürrealisztikus elemeket, álomképeket, amelyek sajátos esztétikai élményt nyújtanak: nem válaszokat fogalmaz meg tehát az élet problémáira, inkább olyan groteszk szituációkat teremt, amelyek több irányban is elindítják az olvasó gondolatait és képzeletét.