A nevelés érdekében nagy fontosságot tulajdonít a házasságnak. Sokat jelent az, hogy miképen születik valaki, de még sokkal többet az, hogy mily módon és minő példák hatása alatt nevelődünk és sajátítjuk el az ismereteket. A házasság ezen két dolognak a forrása: a születésé és a nevelésé. Ettől függ még az állam boldogsága is, mert igazságosan járhat-e el az mások dolgában, aki otthon megszokta, hogy az erkölcsi törvényeket megvetve éljen? (Christ. matrimonii institutio. Opera, IV. 615. C-D.) Derék szülőktől származni rendkivüli áldás. A gyermekek iránti első kötelesség, hogy törvényes házasságból származzanak. A törvénytelen származás kizárja a gyermekeket az öröklésből, elzárja a hivataloktól, a papi pályától, a közszerepléstől; az ilyennek alig-alig lehet felvergődnie a kiválóság polcára. (Inst. christ. matr. Op. IV. 708. E-F.)
Az anyának legelemibb kötelessége, hogy újszülöttjeit saját keblén táplálja. A kitételnek egyik neme az, ha a csecsemőt bármely felfogadott nőszemélynek gondozásába adják; nem méltók az anya névre, akik ezt megteszik. Alig van bárminek oly kedvező hatása a gyermek testi és szellemi fejlődésére, mint az anyáknak emez önfeláldozása; a szülők és gyermekek közötti kölcsönös vonzalom létrehozására sincs ehhez fogható hatása semminek. (Inst. Christ. matr. IV. 710. B.) Ezt az utasítást még többször megtaláljuk nála, így a Declamatio de liberis instituendis-ben (Op. I. 499. A.) és kivált a Colloquia Familiaria-ban (Op. I. 768. A-E.), hol meggyőzőleg figyelmeztet egy fiatal anyát kötelességére. A kitételnek egy neme, ha a szülők a csecsemőt egy idegen gondozására bizzák, aki talán nem is egészséges, nem feddhetetlen erkölcsű.[16]
A nevelés mestersége nem könnyű és mégis minden szülőnek értenie kellene hozzá, mert akkor kevesebb volna a világon a rossz emberek száma.
A gyermek gondozása, egyelőre teljesen az anya munkakörébe tartozik.
A férj az üzletében, a hivatalában, a közpályán szaporítja a vagyont; a nő a megszerzett készletet megtartja, kezeli, gondozza a családot és a gyermekeket. A férfiúnak és nőnek ugyanegy a céljuk, de mindakettőnek megvan a maga külön munkaköre; ha hivatásukban egyetértően járnak el, annál nincs nagyobb szerencse az életben.[17] A nő a család körében előrelátóan mindent elhárít, ami a gyermekek egészségét vagy lelki tehetségeit veszélyeztetné. Ebben a tekintetben az ételre, italra, alvásra, mozgásra, ruházatra, a lakásra és a más gyermekekkel való barátkozásra kell ügyelni.[18] Midőn azonban abba a korba jutottak, hogy valamely életpályára kell térniök, a férjre hárul a vezetés feladata.[19]
A táplálékot illetőleg két dologra kell figyelemmel lenni: a minőségre és a mennyiségre. Elitéli azok könnyelműségét, akik vétkes hanyagsággal bort és nagyon fűszeres vagy nagyon sós ételeket nyujtanak a gyermekeknek. Mások meg attól való félelmükben, hogy kisdedeik megsoványodnak, kelletlenül is tömik az étellel. Ez által a gyermekek rászoknak az italra és a torkosságra, noha kivált az utóbbi az elmét is tompítja, sőt butítja. Ugyanez a hatása van a hosszas alvásnak is. A gyermeki szervezet természetével leginkább a tejes ételek egyeznek meg. Amennyire a gyermek mértéktelen laktatását kerülni kell, épen úgy kell óvakodni éheztetésétől is. Amint a mértéktelenség a lelki eltompulást idézi elő, úgy az éheztetés a test erejét gyengíti. Ennélfogva inkább gyakran kell enni adni, hogy úgy az éheztetést, mint a mértéktelenséget elkerüljük.[20] A felnőttebb gyermekre nézve azt tanácsolja, hogy a késő éjjelig tartó lakomákon mindvégig nem kell ott tartani.[21]
A mozgás veleszületett ösztöne a gyermeknek, mely növeli és erősíti a csontokat; mindazonáltal kivált a nagyobb gyermekeknél mérsékelni kell a mozgékonyságot.[22]
A ruházásban épen úgy mint a tápláléknál, két hibától kell óvakodni. Némelyek gyermekeiket félig meztelenül a legnagyobb hidegben kizárják a lakásból, hogy a szélhez és hideghez hozzá szokjanak; mások a divatnak hódolva úgy a fiúkat, mint a leányokat mindenféle súlyos ruhadarabokkal aggatják tele, melyek terhükkel akadályozzák a testi fejlődést. Azonkivül a gyermek már most hozzászokik a ruházkodásban való fényüzéshez, melyről felnőtt korában aligha fog lemondani.[23] Ha a szülőknek effélében telik kedvük, a bábukon és majmokon gyakorolják, ne a gyermekeiken.
Az is fontos dolog, hogy minő helyiségben növelik a csecsemőt. A nedves vagy túlságosan meleg lakás könnyen betegséget idéz elő. A szélnek kitett, vagy zajos helyen fekvő lakás szintén nem a kisdedeknek való. A helyesen alkalmazott fürdés a fejlődést előmozdítja.
A test nevelés szempontjából a gyermektársakkal való barátkozás annyiban jöhet tekintetbe, hogy egyes feltünő hibák a hunyorgatás, akadozás a beszédben a gyermekre rá ne ragadjanak. A huzamosabb barátkozásnak a vérmérsékletre is van hatása, azért a mogorva, ingerlékeny, siránkozó gyermekeket távol kell tartani a mienktől.[24]
A testnek aggódó gondozását nem javallja, de a kellő utánlátást megkivánja, hogy a jól fejlődött testben a lélek is alkalmasabb legyen az oktatásra.[25] A test gondozására fordított fáradságot e szerint általában helyesli, már csak azért is, mivel a testnek az ifjúkorban való elhanyagolása sok embernél okozza azt, hogy öregségükben, ha ugyan öregkorra jutnak, nyomorult és beteges testtel cipelik az életet.[26] Ugyanezt a kérdést bővebben fejtegeti a "Puerpera" c. beszélgetésben, ahol a test és lélek közötti szoros összefüggés bebizonyításával foglalkozik. Egy másik művecskéjében teljes mértékben elfogadja és vallja a régieknek azt a nézetét, hogy "ép testben, ép lélek", ami különösen a fejedelemnél elsőrendűleg fontos. "Nem csekély fontosságú kellék egy fejedelmi embernél, hogy úgy külső alakjára nézve, mint lelki tulajdonságaiban kiváljék népe közül, mivel úgy tapasztalom, hogy Vergiliusnak ama mondása: Gratior est pulchro veniens in corpore virtus Seneca tiltakozása ellenére is a legkiválóbb férfiaknak nem alap nélkül tetszett. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a kiváló lélek ne lakozhassék bármely külső alatt. De annyi bizonyos, hogy test és lélek annyira szorosan függenek össze egymással, hogy egyiknek természetét a másik is magára ölti és a léleknek kiválósága a külsőben is tündöklik, a külső alak minősége az isteni lényegnek azon részecskéjét szintén áthatja és mint egy kagylót magával hordja." Én semmiesetre sem akarok abba az egyoldalúságba esni, hogy akár a testi, akár a lelki adományokat annyira kiemeljem, hogy talán azokat, kik gyengébb külsővel vannak felruházva, a kiválóságra irányuló törekvéstől elriasszam, sőt épen annál inkább kell igyekezniök, minél kevésbé állnak rendelkezésökre a természet adományai; de az is nagy szégyen, ha tetszetős testalkat mellett valakinek lelke durvának és kiműveletlennek marad. (De virtute amplectenda, Művei V. 67-68. l.)
Hogy miféle rendszabályokat kell alkalmazni a gyermek későbbi éveiben a test fejlődése végett, arról Erasmus műveiben kevesebbet olvashatni. Általában azt a figyelmeztetést hangoztatja, hogy a növendéket óvni kell az evésben, ivásban való mértékletlenségtől, az éjjelezéstől és általában a kicsapongástól. A test külső ápolását nem kell teljesen elhanyagolni, de kelleténél nagyobb gondot sem kell rá fordítani, mivel a piperkőcség nem illik a férfihoz.
Némelyek attól féltik gyermekeiket, hogy a sok tanulás az amúgy is gyenge test egészségét gyengíti. "Erre azt felelhetném, hogyha a testi erő némileg gyengülne is, ezt a veszteséget bőségesen pótolnák a kitünő lelki javak. De nem is bajvívót nevelünk, hanem bölcselőt és államférfit, aki meg van elégedve, ha jó egészsége van, noha nem dicsekedhetik Miló erejével. Mindazonáltal megvallom, hogy ebben a korban óvatosan kell bánni a gyermekkel, hogy minél erősebbé fejlődjék."[27]
Ugy látszik, hogy abban a korban a testi erő fejlődését amúgy is túlságosan szem előtt tartották; legalább Erasmus gyakran panaszkodik, hogy a vadászat, tánc és más mulatságok tulságosan foglalkoztatják az ifjuságot. Más nyilatkozataiból nagyon is kiviláglik, hogy a testi épséget és egészséget mily nagyra becsüli. "Semminek sincs nagyobb értéke, mint az életnek és egészségnek", írja egyik barátjának.[28] A Civilitas morum-ban még arra is utasítást ad, hogy a gyermekek a két vállukat egyenlő magasságban tartsák, ne pedig úgy, hogy egyik magasan álljon, a másik pedig lesülyesztve, mivel a hibás szokás természetükbe megy át és a test elidomtalanodik. Mások a fej hibás tartása miatt púposakká válnak, mert a gyenge test olyan mint a plánta, mely bármely irányba elhajlítható a mellé kötött pálca segítségével s ebben az alakjában örökre megmarad.[29]
Az egészség érdekében tanácsolja, hogy a tanulásra legjobb a reggeli időt felhasználni, mert reggel egy óra alatt többet tanulhatunk, mint délután három óra alatt. Életét rövidíti meg, aki a kora reggeli órákat nem használja fel. Csak a reggeli órákban igazán ember az ember, mikor a test minden munkára alkalmas, mikor a lélek megpezsdül, mikor a testnek minden része pihent és vidám, ezért aztán tettre is vágyik. Ebéd után, mikor a jóllakás miatt az elme is tunyává lesz, csak félig vagyunk emberek, nem is ajánlatos mindjárt ebéd után munkához látni, még kevésbé vacsora után.[30]
A játékot sem mellőzi teljesen a test fejlődésében. Legalább ezt következtethetjük a De lusu című beszélgetésből, melyben jóleső örömmel láthatjuk a XVI. század iskolai életének egy derűsebb jelenetét. A fiúk a mezőre készülnek, hogy egy délutánt a szabadban tölthessenek. Erre engedelmet akarnak kieszközölni tanítójuktól, aki "ad verbera facillimus est et liberalis; hic parcissimus idemque difficillimus." (A keze rájár a verésre, de nehezen lehet tőle kicsikarni egy kis időt a játékra.) Végre a tanító beleegyezik, hogy a mezőn csoportokban játszodjanak, de figyelmezteti, nehogy elszéledjenek kocsmázni, vagy még ennél is rosszabb dolgokat kövessenek el; naplenyugta előtt pedig térjenek haza. Valami róta-féle játékot játszanak; amelyik párt hamarább megnyer három játékot, azé lesz a győzelem s díjul 1/6 drachma jutalmat nyer. Egy másik játékban a vesztesnek distichont kell mondania. Azután az ugrás, futás, uszás vannak napirenden. (Colloquia. Op. I. 645-648.) Arra, hogy a játékban a játszóknak a lelkét legjobban meg lehet ismerni, épen csak rámutat a Civilitas morum-ban.
Az intézeti nevelésnek csak negativ képét ismerjük meg tőle, mikor "A halevésről" szóló beszélgetésében kirivó vonásokkal festi azt a kegyetlen, az emberi élettel nem törődő gondatlanságot, melyet a Montaigu-collegiumban tapasztalt. Idéztük is feljebb, hogy minő következményekkel járt a növendékek koplaltatása vagy élvezhetetlen ételekkel tartása. Ezzel a gyilkos fösvénységgel szemben azt hangoztatja, hogy a táplálkozással, kerülve minden duskálkodást, kellő életerőt kell nyujtani a testnek, hogy a tanulással járó fáradalmakat elviselhesse. Sőt kimondja, hogy az életfenntartására szükséges dolgoknak, ú. m. az egészséges lakásnak és egészséges táplálékoknak megvonása, kegyetlenség, sőt gyilkosság. "Talán hiányzik az ölő szándék, de megvan maga a gyilkosság. Minő bocsánatra számíthatnak az oly előljárók? Aminőre számíthat az olyan orvos, akinek vastag tudatlansága következtében a beteg elpusztul. De azt az ellenvetést lehetne tenni: "Senki sem kényszeríti őket erre az életmódra. Önkényt jönnek és esedeznek fölvételért, s aki unja a szigorú tartást, szabad eltávoznia!" Minő barbár felelet! Azt követelik tehát, hogy az ifjak jobban tudják, mi válik javukra, mint egy tudós, tapasztalt és előrehaladott korú férfi... Ez a bánásmód nemcsak szegényeket tett tönkre, hanem sok jómódú szülőnek gyermekét is és sok jó tehetséget semmisített meg." Tél közepén az éhes növendékek egy kis kenyeret kaptak, az ivóvizet egy oly kútból kellett hordani, melynek dögleletes vize veszedelmes volt az egészségre, noha hidegsége miatt már anélkül is az lett volna. Mennyi rohadt tojást, mennyi romlott bort kellett elfogyasztani. "De nem azért említem föl ezeket, mintha az intézetnek rossz hirét akarnám költeni, hanem azért, hogy óvjak másokat attól, nehogy zordon szigoruságukkal a tapasztalatlan és gyenge testalkatú ifjúságot veszélynek tegyék ki!"[31]
Erasmusnak a testi nevelést illető nyilatkozatai, ha nem épen nagy terjedelműek is, azt mutatják, hogy ő a józan középszernek az embere, aki azt kivánja, hogy a testet, kerülve elpuhítását vagy elgyengítését, alkalmassá kell tenni a szellemi munkák végzésére. Aeneas Sylvius (II. Pius pápa) Tractatus de liberorum educatione c. művében (1450.) sokkal részletesebben szól a test neveléséről s nagyobb nyomatékkal emeli ki a versenyjátékok és katonai gyakorlatok fontosságát, azonban ne feledjük, hogy ő a leendő magyar királyfi számára írja utasításait, akinek gyakran magának kell serege élére állania. "A háboruskodásra épen nem alkalmas az árnyékszerű, gyönge test."[32] Erasmus nem harcost akar nevelni, hanem bölcselőt és államférfit.