Elöljáró sorok

A könyveknek is megvan a maguk sorsa - tartja a latin közmondás. Akárcsak az egyetemnek - fűzhetjük hozzá. E kötet esetében e két sors egy évforduló kapcsán találkozik. Történt ugyanis 1997-ben, hogy Erdély magyar egyetemének elérkezett a 125. alapítási évfordulója. Nem akármilyen körülmények között!

Negyedszázaddal korábban, az alapítási centenárium idején szóba se jöhetett az ünneplés. A "Babeš-Bolyai Egyetem" vezetősége, tudomást sem véve a magyar félről, a kolozsvári felsőoktatást az itteni román egyetem-létesítéstől, 1919-től eredeztette. Különben is a magyar tagozat folytonosságát legfeljebb a Bolyai Egyetem 1945-ös felállításáig ismerték el. Másként nehéz lett volna elszámolni az épületekkel, felszereléssel, könyvtárakkal. Aztán jött az 1989-es változás, s a romániai magyarság fő követelései közé került az önálló magyar egyetem visszaállítása. Az 1996-os kormányváltozást követően, mikor a magyarság képviselői is bekerültek az ország vezetésébe, egyre élesebben vetették fel az egyetem-ügyet.

Mi sem lett volna természetesebb, mint országos ünnepség keretében, politikusaink és egyházvezetőink, rangos tudósaink részvételével felidézni az egyetemalapítás körülményeit s a magyar felsőoktatás több mint egyszázados erdélyi kálváriáját. Erre azonban nem került sor, mert hiányzott a megrendező. Hiába figyelmeztettünk az alkalomra a Szabadság hasábjain, hiába került szóba az Erdélyi Múzeum-Egyesület közgyűlésén, legrangosabb és patinásabb tudományos szervezetünk, mely az egyetem múltbeli társintézetének is tekinthető, nem vállalta a - kétségtelenül nagy erőfeszítést igénylő - szervező munkát.

Így a hangsúly áthelyeződött Budapestre. Ott a Szent László Akadémia és a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete november 8-án egész napos rendezvénnyel idézte fel a Ferenc József Tudományegyetem történetét. Elhangzott hét szakszerű előadás, emlékkiállítást szerveztek, emlékérmeket adtak át. Négy nappal később, november 12-én a Magyar Tudománytörténeti Intézet tartott emlékülést több rangos előadó részvételével. Erre az alkalomra kétkötetes emlékkönyvet jelentettek meg. Utóbb a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete is közzétett egy másfélszáz lapos emlékkönyvet.

Kolozsvárt 1997 őszén kezdett körvonalazódni, hogy két megemlékezésre kerül sor. A Babeš-Bolyai Tudományegyetem magyar részlege Szilágyi Pál prorektor irányításával csak zárt körű belső megemlékezés rendezésére vállalkozott. Mert nem az egyetem, hanem csak egy részének ünnepéről volt szó. El akarták kerülni a túlzott publicitást, az esetleges konfliktushelyzetet. Húszan jelentkeztek egy-egy tudományszak, tanszék történetét felvázoló előadással, végül tizennégy dolgozat hangzott el. Az egyetemi megemlékezés igen szerencsétlenül egybeesett a Kolozsvári Népfőiskola ünnepi rendezvényével. Ezt is november 21-én délután tartották a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Itt a szélesebb érdeklődő közönség részére hárman idézték fel az egyetemtörténet jelentősebb korszakait. Szilágyi prorektor tervbe vette az egyetemi ülésszakon elhangzott dolgozatok sajtó alá rendezését.

A Szabadságban, az Erdélyi Múzeumban, a Romániai Magyar Szóban, a Firkában megjelentek ugyan az évfordulót méltató cikkek, tanulmányok, erdélyi viszonylatban csak az Erdélyi Magyar Műszaki-Tudományos Társaság (EMT) vette tervbe egy emlékkönyv megjelentetését. Erre több szempontból is igény mutatkozott. Egyrészt a régebbi egyetemtörténeti munkák csak a nagyobb könyvtárakban találhatók meg. Az újabb magyarországi kötetek sem jutottak el megfelelő számban tájainkra. Az eddigi emlékkötetekből éppen a reál-természettudományos tanszékek bemutatása, e tudományágak művelőinek a szakszerű számbavétele hiányzott leginkább. Pedig e téren matematika-természettudományi karával a kolozsvári egyetem úttörő szerepet játszott.

Az EMT vezetősége el is készítette az emlékkönyv vázlatát. Bevezető, általános tanulmányok (az egyetemépítés gondolata, az egyetem története, könyvtárügy, az EME és az egyetem viszonya stb.) után jött volna a természettudományi rész. E sorok íróját kérték fel két általános fejezet összeállítására. Ezek határidőre el is készültek. Hanem az egyetemi emlékülés kilenc dolgozata, melyek épp a természettudományok oktatástörténetét vázolták fel, bekerült az 1999-ben kinyomtatott - Cseke Péter és Hauer Melinda szerkesztette - kis kötetbe. A természettudományi tanszékekről ennél alaposabb, levéltári kutatásokra alapuló dolgozatok elkészítésére - a levéltári anyag zároltsága miatt - nem kerülhetett sor. Így az EMT eredeti elképzelés szerinti kötete egyelőre kivitelezhetetlennek bizonyult.

A már elkészült két átfogó egyetemtörténeti fejezethez hozzácsatoltunk négy másik, az évforduló táján született, a témakörbe vágó dolgozatot. Így jött létre ez a kötet. Igyekeztünk az utóbbi négy dolgozatból az adatismétléseket kiszűrni vagy minimálisra csökkenteni.

Kötetünk elsősorban az egyetemi értesítőkre épít, de hasznosítja az összes eddigi - elérhető - szakirodalmat. Először tesz kísérletet az egykori Ferenc József Tudományegyetem 73 éves történetének egységes szempontú összegezésére.

Családi indíttatások, diákkori emlékek s közel három évtizedes témabeli jártasság bátorították a szerzőt e munkájában.