A tanulmány fő feladatának tekinti, hogy bemutassa a piacgazdaságra való átmenet legfontosabb társadalmi-gazdasági jellemzőinek területi alakulását, elsősorban a munkaerőpiachoz kötődő elemek vizsgálatával; majd ennek bázisán vázolja azok várható hatásait az új évezred első éveiben.

Kitér a piacgazdaságra való átmenet időszakának értékelésére, a fő folyamatok regionális és kistérségi szintű értékelésére, vizsgálva, milyen pályát írtak le az elmúlt tíz év során a területi folyamatok, vannak-e jellemző szakaszok, illetve új tendenciák. Megállapítható, hogy az átmenet periódusa, a kilencvenes évtized a regionális folyamatok szempontjából nem tekinthető egységes, homogén időszaknak. Első felét meghatározóan a korábbi rendszer struktúráinak leépülését kísérő krízisjelenségek uralták. Az évtized közepétől kezdve, új térszerkezetben, érzékelhetően megjelentek a megújulás elsősorban gazdasági jegyei. Napjainkra jóval inkább a dinamika, a gazdagodás dimenziójában van jelen a területitelepülési tagolódás, amelynek társadalmi feszültséget generáló következményei nem kisebbek a megelőző időszaknál. Az új hatótényezők, az információs technológia fejlesztése, a szolgáltatások növekvő szerepe, a közlekedési hálózatok bővülése eredőjeként jelentős változások várhatók a társadalmi- gazdasági térszerkezetben. A fejlettségi különbségek mérséklése ugyanakkor más, nélkülözhetetlen fejlesztésekkel is számol. Ezek közül a legfontosabb a humán erőforrással való hatékony gazdálkodás, a ma még csak potenciális munkaerőforrással bíró vidékek népessége iskolázottságának jelentős emelése. Csak így képzelhető el a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatása, az, hogy a kiépülő új utak mellett a szakképzett munkaerő "megállítja" a telephelyet kereső jelentősebb beruházókat, s a keletkező új munkahelyek megfelelő jövedelmi szintet is biztosítanak, amely a szolgáltatások további fejlődését indíthatja el. Így kapcsolódhatna be az ország vérkeringésébe a ma még stagnáló, lemaradó térségek népessége.