Abstract

This paper draws up an empirically based comparative analytical model called by its constructor as the Interactive party-state model (IPS). It details the elements, the principles of connection of these elements and the principle of operation of the whole party-state construct. It also defines the specific principles of operation based on the characteristics of the structure, the specific motivations and behavior deriving from those. The model reveals the structural reasons of the differences in power distribution and describes how these structural differences imply different frequency of meeting structural constraints for reproduction, different time-span for recreating cohesion and different means of resource acquisition for selfreproduction, leading to different paths of development and transformation. The IPS model points to the consequences of these different dynamics on the location, pace, sequence of reforms and the regime these reforms occur.

Key words: party-states, comparative model, transformation, soft budget constraints, reforms, decentralization, disintegration

Összefoglalás

Vajon mi a pártállamok működésének és változásának politikai-gazdasági-társadalmi logikája? Hogyan magyarázhatjuk a hasonlóságokat és az eltéréseket? Mitől omlanak össze egyes pártállamok, miközben mások életben maradnak? Miért van az, hogy egyes pártállamok átalakulását gazdasági válság másokét gazdasági fellendülés kíséri? A következőkben egy összehasonlító elméleti modellt vezetünk be, amely elméleti válaszokat kínál az előbbi kérdésekre, és egyben analitikus eszközül szolgál a pártállamok működésének és átalakulásának további összehasonlító empirikus elemzéséhez. A modell egy olyan sajátos hatalmi szerkezetet mutat be, amely a párt, az állami és a gazdaság egyedi döntéshozóinak kölcsönkapcsolatából alakul ki, s amely meghatározza szerkezeti ösztönzőik és magatartásuk politikai racionalitását, és ez által újratermelődésük dinamikáját. A modell rámutat azokra a szerkezeti és dinamikai csapdákra, amelyek meghatározzák az újratermelődés során kialakuló önpusztítás tényezőit. A modell három fő hatalmi szerkezeti mintázatot határoz meg, amely az önreprodukció eltérő módjainak és eszközeinek szerkezeti és dinamikai okait nyújtja, amelyek a bomlás, összeomlás és átalakulás eltérő forgatókönyveihez vezetnek.