A szerkesztő előszava

600 évvel ezelőtt alakult a magyar főváros első egyeteme. A Zsigmond kori egyetemalapítási kísérletet még sok más hasonló próbálkozás követte a történelmi Magyarország különböző városaiban. Ezekről sajnos a szélesebb közvélemény igen keveset tud, pedig a kísérletek jól mutatják azt az állandó törekvést, hogy hazánk a legnehezebb történelmi körülmények között is fontosnak tartotta a felsőoktatást, az ifjúság európai szintű művelését, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ez lehet záloga fejlődésünknek, az ország jövőjének. Történelmünk legnagyobb alakjai sokszor saját magánvagyonukból áldoztak arra, hogy Magyarországon legyen egyetem, működjék a felsősfokú tanulmányokat lehetővé tevő tanintézet. A középkori kísérletek után több évszázaddal később, csak 1777-ben tért vissza Budapestre, az ország szívébe az ország akkor még egyetlen egyeteme, amelyből fejlődött ki több mai fővárosi univerzitás. Úgy véltük, a fővárosi egyetemek e közös ünnepén legjobban azzal tiszteleghetünk az egykori óbudai egyetem emlékének, ha közreadjuk az 1777 előtti magyar egyetemi és főiskola alapítási kísérletek legfontosabb dokumentumait. Jelen munka tehát forráskiadvány, amelynek első részében magyar, német és angol nyelven foglaltak össze röviden a magyar felsőoktatás fejlődését a kezdetektől 1777-ig, a felvilágosult abszolutizmus időszakáig. A kötet második részében 45 dokumentumot közlünk az 1367 és 1777 közötti időszakból, tehát a középkori pécsi egyetem alapításától a nagyszombati egyetem Budára költözéséig. Kiadványunk nem közöl eddig ki nem adott okleveleket, vagy iratokat, hiszen valamennyi dokumentum nagyobbrészt a múlt században már kiadásra került. Nem is volt célunk az erre való törekvés, sokkal inkább az, hogy a magyar felsőoktatás e korai négy évszázadára vonatkozó legérdekesebb oklevelek és iratok most egyszerre, egy kötetben legyenek olvashatók eredeti nyelven és magyarul is. Ennek megfelelően több dokumentum magyarul most először kerül közlésre. A dokumentumok előtt magyar, német és angol nyelven rövid tartalmi kivonatot közlünk az oklevél vagy irat tárgyáról, majd előbb eredeti (latin vagy német) nyelven, utána magyar fordításban adjuk a szöveget. A csak magyar nyelvű forrásoknál jegyzetben hozzuk a szövegben előforduló idegen szavak és kifejezések magyarázatát. Az egyes dokumentumok után jegyzetben utalunk valamennyi általunk ismert korábbi vagy újabb forrásközlésre, amelyeket részben felhasználtunk. A forrásokat nem szigorú időrendben, hanem tematikus egységekben közöljük, és e tematikus egységeken belül az egyes egyetemi városokra vonatkozó dokumentumok kerültek egymás mellé, s csak ezen belül vettük figyelembe a kronológiai sorrendet. Így például a középkori egyetemalapítási kísérleteknél előbb a pécsi, utána az óbudai, majd a pozsonyi egyetem néhány dokumentuma következik, s e fejezet végén található három a budai domonkos főiskolára és Mátyás budai könyvtárára vonatkozó írás. Külön fejezetet képeznek a református kollégiumokra és az erdélyi akadémia alapítási kísérleteikre vonatkozó iratok, majd az evangélikus líceumok sorából példaképpen közlünk három dokumentumot Eperjesről. A felsőfokú szakoktatás bevezetésének 18. századi kezdeteiről, a selmecbányai akadémia korai szakaszából is csak két szabályzatot tudunk közölni. Az időrendet kicsit megbontva, a kötet végén kerülnek bemutatásra a 16-18. századi jezsuita akadémiák, illetve egyetemek, előbb Kolozsvár, majd Kassa, végül a máig folyamatosan működő nagyszombati egyetem öt legfontosabbnak vélt történeti dokumentuma. Az utolsó irat már a Budára költözésről szól, s mintegy jelképesen lezárja a magyar felsőoktatás történetének e viszontagságos négy évszázadát, s egyben kezdetét jelenti a magyar fővárosban több mint két évszázaddal ezelőtt megkezdődött, s remélhetőleg még sokáig pezsgő és fejlődő egyetemi életnek.