Előszó

Kötetünk tanulmányai egy modernség-kutatási program részeként 1998 és 2002 között születtek. Ebben az időszakban számos olyan irányadó értelmezés látott napvilágot, melyek kapcsán - immáron visszatekintve - joggal beszélhetünk az Ady-lírához való viszony keretfeltételeinek módosulásáról (vö: Újraolvasó. Tanulmányok Ady Endréről). Ma már elmondható, hogy e folyamat - lezárhatatlansága ellenére is - a versek megszólaltathatóságának átrendeződéséről adott hírt. Kérdésfelvetésünk ennek megfelelően arra irányult, vajon a kánonok közti mozgások dinamizálódása befolyásolja-e - és ha igen, hogyan - a szövegek tapasztalatának horizontváltásait. Ebből a szempontból kb. egy évtizede Ady költészete rendkívül érdekes képet mutat. Hiszen nemcsak az életmű súlypontjainak áthelyeződésével, hanem jelenkori olvasási feltételeinek - helyenként radikális - újraszituálásával kell szembenéznünk. Ez utóbbira példa lehet az, ahogyan egyre inkább előtérbe kerültek a fenomenalisztikus (tematikai érdekeltségű) modelleket lebontó retorikai interpretációk, melyek a szöveghez való visszatérésben, az újraértelmezendő és fragmentarizálódó hagyomány nyelvi újralétesítésében látják a jövő Ady-olvasásának zálogát. E könyv írásai emellett a művek hatástörténetének tervezhetetlen kimenetelű eseményeit is közel hozhatják, ezért - vállalva a részlegességet - eleve lemondanak a szerzői kánon koherenciájának megőrzéséről, biztosításáról. Hiszen, tűnjék bármennyire is elfogultnak a megállapítás, talán kijelenthető, hogy az Ady-líra nagy elbeszélések, globalizáló ideológiák mentén történő tárgyalásának ideje lejárt.