Antikrisztus

A Biblia Jelenések könyvében szereplő mitikus alak, Krisztus negatív hasonmása, aki a világ végső pusztulását megelőző időkben bukkan fel, és csodás tetteivel ámulatba ejti, egyúttal kárhozatra juttatja a hivők sokaságát. A középkorban az Antikrisztus tettei köré szerteágazó legendairodalom szövődött, s ez alapvetően befolyásolta a reformáció alapítóinak gondolatvilágát. A protestantizmus apokaliptikus tendenciájú történetszemléletében az Antikrisztus szimbolikus, egyszersmind létező erő, aki a közeli világvéget megelőző történelmi jelenben munkálkodik a hívek romlásán. Luther hol a római pápával, hol a törökök császárával azonosította, leginkább mindkettővel. Felfogása szerint a török a "testi", a pápa pedig a "lelki" Antikrisztus. A wittenbergi tanítástól befolyásoltatva a magyar reformáció szinte minden jelentős alakja írt elmélkedéseket az Antikrisztusról, elsőként Ozorai Imre, aki egy egész könyvet szentelt a témának.

ÁP-SzJú