Szenci Molnár Albert (Szenc, 1574-Kolozsvár, 1634)

Költő, író, műfordító. Szencen született, egész életére szóló élményt jelentett számára, hogy gyermekként közreműködhetett Károlyi Gáspár vizsolyi Bibliájának előkészületeiben. Végiglátogatta Németország legfőbb protestáns egyetemeit, többek között a wittenbergi és a heildelbergi egyetemen tanult. Itáliában, Németalföldön is utazgatott. Megfordult II. Rudolf Prágájában, ahol a csillagász Kepler házában lakott. Életútját finom önreflexiókban gazdag Naplójában örökítette meg. Honfitársainak többségével ellentétben sokáig nem jött haza, külföldön élt, feleséget is ott választott. Beilleszkedése a német protestáns értelmiségi környezetbe nem volt problémamentes. A harmincéves háború kezdetén spanyol zsoldosok foglalták el lakóhelyét, Heidelberget, akik kegyetlenül megkínozták. Hazatérte után a Dunántúlon telepedett le, ahol Batthyány Ferenc udvari papja lett. 1625-től Bethlen Gábor támogatását élvezve Kassán, majd Kolozsvárott működött. Megismerkedett a kor magyar szellemi egyéniségeivel (Rimay János, Bocatius János). Főbb művei: Psalterium Ungaricum (Marburg, 1607-1611), Dictionarium Latinoungaricum (Nürnberg, 1604), Novae Garmmaticae, Imádságos könyvecske (Heidelberg, 1621), Kálvin Institutiójának fordítása (Kolozsvár, 1624), Az legfőbb jóról (Kolozsvár, 1630).

ÁP-SzJú-UG