Előszó

Ez a könyv egyrészt az Iskolakultúra könyvsorozat 6. számú, A Galois-gráfok pedagógiai alkalmazása című kötete folytatása, másrészt a(z akkor) Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Intézet Kutatócsoportja által 1999-ben végzett Baranya megyei iskolai felmérés bizonyos részeinek strukturális elemzése.

1995-ben a(z akkori) József Attila Tudományegyetem Pedagógia Tanszéke Csongrád megyében végzett iskolai tudásmérést, s ennek eredményeit, sőt a felhasznált feladatlapokat is közölték Az iskolai tudás című, Csapó Benő szerkesztette kötetben. (Csapó, 1998) Noha a baranyai mérés más helyen és más időben történt, bizonyos összehasonlításra mégis módot kínál, így ezeket a teszteket átvettük, a magunk méréseiben felhasználtuk.

A szegedi munkacsoport kérdőíveit azonban saját fejlesztésű mérőlapokkal is kiegészítettük. A pécsi kutatócsoport vezetője Kocsis Mihály, akinek Iskolai tudásmérés Baranya megyében című, az Iskolakultúra 2000/8. számában megjelent írásából idézzük az alábbi táblázatot, amely a mérésünkben szereplő korcsoportokat és területeket ismerteti. (Kocsis, 2000)

A fenti területek közül új az olvasásértés, a történelem, idegen nyelv, az intelligencia, a flow-teszt, a pszichológiai immunrendszer, a családi kérdőív, a három tanári adatlap és az igazgatói kérdőív. A tantárgyi attitűdök mérését pedig többdimenziósra alakítottuk át.

A mintegy 9000 főnyi tanuló - a Baranya megyei 7. és 11. évfolyamosok összessége - közül több, mint 1600 gyermekre terjedt ki a vizsgálat, s a kapott adatok száma meghaladja a négymilliót.

Az eredményeket, s azok elemzéseit több publikációban megtalálja az Olvasó, mindannyian matematikai statisztikai módszereket alkalmaztak vizsgálataikban. E cikkek szerői Balázs Éva (Balázs, 2000), Bredács Alice (2000), Géczi János (2000a, 2000b), Kocsis Mihály (Kocsis, 2000), Reisz Terézia (2000a, 2000b, 2000c) és Vágó Irén (Vágó, 2001).

Jelen kötetben a pécsi mérés alapján készült néhány elemzést mutatunk be, de mellőzzük a hagyományosan alkalmazott statisztikai számításokat. Helyette struktúrákat jelenítünk meg - vizuálisan. Számításaink, módszerünk elnevezése a német szakirodalom szerint formális fogalomanalízis, néhány hazai szerző strukturális analízisnek nevezi, mi magunk pedig Galois-gráfnak. Bízunk benne, hogy a Galois-gráfok hasznos kiegészítői a tradicionális eljárásoknak. A rajzokról sok esetben könnyebben leolvasunk összefüggéseket (például sorrendeket), mint a sok-sok számot tartalmazó táblázatokból, de a legfőbb előny, hogy a számok helyett minőségeket mutatnak az ábrák, s ez esetenként olyan következtetésre is alkalmat kínál, amely a statisztikai módszerből nem következik.

Míg A Galois-gráfok pedagógiai alkalmazása című kötetben magát az eljárást mutattuk be, valamint a taneszközfejlesztésben vagy akár a tanítási órán is használható alkalmazást, addig ez a folytatásnak tekinthető kis könyv a Baranya megyei pedagógiai mérés alapján a pécsi egyetemen készített adatbázisra támaszkodva prezentál néhány elemzést.

Veszprémben, 2003. márciusában
A szerző