Wesselényi Miklós báró (1796-1850)

Wesselényi Miklós 2.
Erdélyi középbirtokos főrend, a magyar reformellenzék irányadó vezetője. 1820-ban kötött barátságot Széchenyi Istvánnal és együtt tettek európai utazást. Támogatta Széchenyi vállalkozásait (Akadémia, Kaszinó, lóversenyzés), de a politikában más utat járt: épített a rendi ellenzékiség hagyományára, és azzal kívánta a birodalom vezetését reformokra késztetni. A kormányzat 1835-ben hűtlenségi perbe fogva igyekezett ellenfelét a politikából eltávolítani. A négy éven át tartó per során a védekezésben a reformmozgalom legjobbjai, Kölcsey, Deák és mások segítették. Népszerűségét növelte, hogy a pesti árvíz idején tevékeny részt vállalt a mentésből. Wesselényit végül három év börtönbüntetésre ítélték, de szembaja miatt ennek nagyobb részét a grafenbergi gyógyfürdőben töltötte. Az 1839-1840-es országgyűlés kompromisszuma eredményeképpen szabadult, de súlyosbodó betegsége miatt a korábbinál csak korlátozottabb szerepet játszhatott, magát "polgári halottnak" tekintette. Tanácsaival, cikkeivel, könyvével amennyire tudta, segítette a reformmozgalmat. Felismerte, hogy a nemzetiségi konfliktusok az önkényuralom (különösen a cári Oroszország) érvényesülését segítik, s a veszélyt a birodalom liberális és föderatív átalakításával kívánta megelőzni. 1848-ban nagy szerepe volt Erdély és Magyarország úniójának kiharcolásában, tagja lett a népképviseleti országgyűlésnek, de 1848 őszén ismét Grafenbergbe távozott. Onnan hazatérőben Pesten érte a halál.

DT