Izsó Miklós (1831-1875)

Honvéd 1.
Búsuló juhász
Iparoscsaládból származó magyar szobrászművész. Fiatalon részt vett az 1848-1849-es szabadságharcban, majd a bukást követően Rimaszombaton telepedett le. Helyi kőfaragóknál dolgozott, s látogatta az ipariskola rajztanfolyamát is. Egy ideig Ferenczy István szobrász segédje volt. Később Pestre, majd Borsos József támogatásával 1857-től Bécsbe került, ahol Johann Meixner és Hans Gasser szobrászműhelyében segédkezett. 1859-től a müncheni képzőművészeti akadémián Max Widnmannál tanult. Akadémiai tanulmányai alatt Széchenyi István mellszobra mellett - ezt a pesti Akadémiának küldte el - agyagvázlatokat készített a hazai paraszti és pásztorvilág jellegzetes figuráiról. Az antik síremlékszobrászatra visszavezethető motívumot feldolgozó Búsuló juhász című márványszobra egy példányát a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A politikai és a kulturális élet neves személyiségeinek portréi mellett (Megyery Károly, 1862, Eötvös Jószef, 1875) történelmi hírességekről is készített - régi metszetek és festmények után - márvány mellszobrokat (Zrínyi Miklós, 1869, II. Rákóczi Ferenc, 1872). Révai Miklós költőt ábrázoló szobra a Magyar Tudományos Akadémia palotájának homlokzatát díszíti. Emlékműszobrai közül a szegedi Dugonits (1874-1875), illetve a pesti Petőfi-szobrot (1871-1882) Huszár Adolf (1842-1885) fejezte be.

PJ