voronyezsi csata

Jány Gusztáv
Magyar katonák Ukrajnában
A Szovjetunióban sok hiányossággal küszködő 2. magyar hadsereg 1942 nyarán azt a megvalósíthatatlan feladatot kapta, hogy egy több mint 200 kilométeres szakaszt védjen a Don mentén, amelyet egészében el sem foglalhatott, mert a szovjetek három hídfőben is meg tudták vetni a lábukat. Már az augusztus-szeptemberi hídfőcsaták súlyos veszteségekkel jártak, amikor pedig 1943. január 12-én a nagy erejű szovjet ellentámadás megindult, a honvédség katasztrofális vereséget szenvedett. A pusztulást növelte, a szenvedéseket apokaliptikussá fokozta, hogy "rugalmas elszakadás" helyett a katonai vezetés (Hitler parancsához igazodva) merev védelmet rendelt el. Jány Gusztáv tehetetlenségét embertelen parancsokkal leplezte, a lehető mindent megtevő hadseregét - a kiút keresése helyett - mocskolta. A voronyezsi katasztrófa miatti döbbenet itthon csak lassan terjedt, mert az illetékesek még hetekig is úgy vélték, hogy hírzárlattal mindent eltussolhatnak. A frontról sebesülten vagy rövid szabadságra hazatért katonák hüledezve tapasztalták az itthon élők tudatlan részvétlenségét, azzal az érzéssel kellett visszamenniük, hogy teljes megsemmisülésre ítéltettek: 40 ezren meghaltak, 70 ezren megsebesültek vagy hadifogságba kerültek.

PP