ferencesek, konventuálisok, obszervánsok

konventuális ferences kolostorok
obszerváns ferences kolostorok
Szeged, alsóvárosi ferences templom
ferencesek a középkori Magyarországon

Röviddel a rend alapítása után, az 1220-as évek második felében már megjelentek hazánkban is a ferencesek. A rend terjedése különösen a tatárjárás után volt rendkívül gyors Magyarországon. A 14. században két fő águk alakult ki, a konventuálisok és az obszervánsok, ez utóbbiak a század közepétől bukkannak fel a forrásokban. A rend ágai közötti évtizedes ellentétek különösen akkor éleződtek ki, amikor az obszervánsok két olyan városban (Nagyváradon és Szegeden) is új kolostort alapítottak, ahol a konventuálisok már régóta otthon voltak. A feszültség csak azután oldódott közöttük, amikor a 16. század elején az obszervánsok megígérték, hogy több ilyen alapítást nem tesznek, majd 1517-ben a konventuálisok is elfogadták a szabályok szigorúbb megtartását. Ekkor szervezték meg a korábbi konventuálisokból a mariánus, az egykori obszervánsokból pedig a szalvatoriánus rendtartományt.

RB


konventuálisok

A 13-14. század fordulójától az ún. szegénység-vita a ferences rend egész életét felbolydította. Ennek lényege az alapító Szent Ferenc által különösen fontosnak tartott szegénység értelmezése volt. A rend egyik ága a radikális értelmezést fogadta el, és elutasított mindenfajta tulajdont, különösen az igatlantulajdont. Ezek lettek az obszervánsok. A másik ág ezzel szemben kisebb értékű ingatlanokat és értékes ingóságokat is elfogadott mint a hívek vallásos érzületének megnyilvánulásait. Ezt az ágat nevezték a 14. századtól konventuálisnak. A magyarországi konventuálisok végül a 16. század elején elfogadták a szigorúbb előírásokat, azaz a reguláris obszervancia szerinti életet.

RB


obszervánsok

Az obszerváns ferencesek, a Szent Ferenc rendnek a szabályokat szigorúbban megtartó ága, amely már a 14. században megjelent Magyarországon. Eleinte csak az ország déli vidékein alapítottak kolostorokat. Fő célkitűzésük errefelé nem annyira a hitetlenek, mint inkább az ortodoxok (a korabeli szóhasználat szerint szakadárok vagy skizmatikusok) és a bogumil eretnekek megtérítése volt.

A korai jelenlétük ellenére kolostoraik száma csak a 15. század közepétől, egészen pontosan 1444-től szaporodik meg nagyobb mértékben. Ebben az időben Hunyadi János kormányzó volt a legfőbb támogatójuk, aki nemcsak több kolostort alapított számukra, hanem elérte, hogy a konventuálisoktól nem egy, már meglévő kolostort is megszereztek (pl. Buda, Esztergom, Szécsény, Gyöngyös). Ezekben az esetekben az átvétel indoka a konventuálisok meglazult fegyelme volt. Az obszervánsok támogatása Hunyadi János fia, Mátyás király idején sem hagyott alább. Utolsó kolostoraikat a Jagelló-korban alapították. Ezek közül az egyik legjelentősebb az 1490-ben alapított szegedi alsóvárosi kolostor, melynek csak a 16. század elején készült el a temploma, a kolostor pedig még később épült, melyet csak a török uralom alóli felszabadulás után fejeztek be.

Az obszervánsok számos jelentős személyiséget adtak mind az egyetemes és a magyar egyháznak, mind a magyar kultúrának. Ezek közül a legjelentősebbek: Kapisztránói Szent János, Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát vagy a rend középkori történetírója, Szalkai Balázs.

RB