bandérium, telekkatonaság

csata előtt
kálvária 3.
Kivonulás 1.
bandérium (olasz bandiera = címeres zászló)

Zászlóalj, csapatkontingens. A középkori magyar hadszervezetben az Árpád-korban kialakult elv szerint állították fel a bandériumokat. Ennek értelmében a király, a püspökök, a bárók, az aurániai perjel saját zászlajuk alatt vezették harcba csapataikat. A királyi bandériumban az udvari vitézek, az egyházi és világi bandériumokban a familiárisok és a birtokok más katonai szolgálatra kötelezett népei harcoltak. A bandérium szervezése a Zsigmod-kor végén jelentősen megváltozott: a legnagyobb birtokokkal rendelkező uraknak - függetlenül attól, hogy éppen viseltek-e méltóságot, vagy nem - bandériumot kellett kiállítaniuk. Így zászlósurak lettek, a megyei nemesség pedig a birtoka szerint illetékes megyei bandériumokban volt köteles harcolni. A 15. században egy bandérium kb. 400 főből állt. (A banderiális hadszervezet kialakítása nem az Anjouk nevéhez fűződik!)

TI


telekkatonaság

Az 1397. évi temesvári országgyűlés által elhatározott katonaállítási rendszer, melyet a Zsigmond-kor elején történt nagy adományozásokkal létrejött hatalmas magánvagyonok kialakulása és a nikápolyi vereség (1396) tett szükségessé. Nem tudjuk, hogy a rendelkezés egyszeri alkalomra vagy hosszabb időre szólt-e. A telekkatonaság kifejezést azonban sem a törvény, sem a későbbi források nem használták, történészi szóképzés eredménye.

TI