I.

Az egyetem lényeges jellemvonásai.

Az egyetem nem iskola, hanem a művelődésnek egy másféle, egészen sajátos intézménye.[1] Csakis így felfogva érthetjük meg küzdelmeit és problémáit, melyeket kielégítően azért nem lehet megoldani, mert két ellentétes felfogás küzd egymással: egyik, amely teljesen elméleti alapon állva az élet minden gyakorlati szükségletétől elvonatkoztatva a tiszta tudomány csarnokának óhajtja tekinteni az egyetemet; a másik, amely a gyakorlati szükségletet tartja szem előtt, magasabbrendű szakiskolának tartja, melynek feladata az ifjúságnak a tudományos pályákra való kiképzése.

De az egyetem valójában nem szakiskola, nem akar szakiskola lenni, csak átveszi néha a szakiskola feladatát, helyesebben feladatának egy részét, amennyiben megadja a szakszerű kiképzés tudományos alapjait.

"Tudományos alapjait" - ez annyit jelent, hogy elméleti alapjait, mert minden tudomány elmélet. A gyakorlati kiképzést elutasítja magától A jogi fakultás a gyakorlati kiképzést a jog-gyakornoki évekre, az ügyvédjelölti évekre bízza, az orvosi kar a kórházakba utasítja gyakorlatra a végzett orvosnövendékeket, a bölcsészeti kar a gyakorlati kiképzést a tanárképző- intézetre és a gyakorló iskolákra ruházza. A gyakorlatra való képesítést, okleveleket, csak e gyakorlati évek után kaphat az illető. Maga az egyetem nem is ad ki ilyen oklevelet, csak tudományos fokozatot (gradust) állapít meg (doktorátust), mely eredetileg semmire sem képesít, csak jelzi, hogy az illető valamely szakban doktor, azaz tudós, vagy magister, azaz mester.

Hogy az egyetem nem iskola, az kifejezésre jut abban is, hogy már az első egyetem mindjárt megalakulása után névben is megkülönbözteti magát az iskolától, nem "scola", hanem "studium", s később, mikor a "studium" elnevezést kezdték általában a tanintézet megjelölésére használni: "studium generale". Főképpen három tulajdonságban mutatkozik a különbség a többi tanintézet és az egyetem között: Az egyik az, hogy egészen más a szervezete, mint az iskoláé, a másik pedig az, hogy más a célja, a harmadik pedig az, hogy más a módszere.

Az egyetem szervezetének leglényegesebb jellemvonása az, hogy autonomiája van. Ez az autonómia nem egyenlő minden korban és minden egyetemen. De több vagy kevesebb autonómiája mindig van.

Az egyetem célja változik ugyan a különböző korok és különböző országok egyetemei szerint, de egy közös vonása a célkitűzésnek mindig van: ez pedig a tudomány művelése. A változatosság abban mutatkozik, hogy mely tudományokat, s hogyan, mily vonatkozásban, műveli az egyetem. Így az egyetem kialakulása, szervezete s működése függ attól, mi a felfogásunk a tudományról; változatai a tudomány fogalmának változásaival függnek össze.

Harmadik lényeges vonása az, melynél fogva az egyetemet némelyek iskolának tekintik. Ez pedig az, hogy tanít, de nem úgy, mint az iskola, nem kötött tanterv szerint, hanem a hallgató önmunkásságának a legteljesebb mértékű igénybevételével, bizonyos szabadsággal az önálló tudományos munkára nevel.




Hátra Kezdőlap Előre