Ismertető

Sata Előd teljesen újszerű, a hagyományostól meglehetősen eltérő témát választott szakdolgozata megírásához. A neveléstörténet forrásai között meglehetősen ritkán szerepelnek a humoros írások, a korabeli anekdoták, pedig segítségükkel közelebb juthatunk egy-egy korszak, iskolatörténeti esemény megértéséhez. A szerző ilyen típusú források után nyúlt, és feltétlenül elmondható, hogy gazdagította a neveléstörténet forráscsoportjait.

Dolgozatában elsősorban olyan gyűjteményekből válogatott, amelyek szerkesztői századunkban élt művelődéstörténészek, de találhatunk eredeti, eddig még feltáratlan - korabeli újságokból származó - anekdotákat is, melyekre a szerző bukkant rá. A témák szerint megszerkesztett fejezetek (fegyelmezési módszerekről, tanár-diák viszonyról, tanáregyéniségekről stb.) élvezetes, de korántsem fajsúlytalan olvasmányt nyújtanak; akár a neveléstörténet tárgy szemináriumait, akár a mindennapi tanítási órákat színesebbé tehetik. A dolgozatban helyenként célszerűbb lett volna alaposabb kortörténeti elemzést végezni, hogy a dolgozat ne "csússzon el" a neveléstörténet talajáról a művelődéselmélet irányába. Kiemelkedő a szakdolgozat esztétikus kivitelezése és a szerző gördülékeny, élvezetes fogalmazásmódja.