Andropov jelentése Budapestről

1956. november 1.


Ma, november 1-jén 19 órakor meghívást kaptam az MNK Minisztertanácsa szűk kabinetjének ülésére. Az elnöklő Nagy Imre meglehetősen ideges hangnemben tájékoztatta a résztvevőket, hogy még reggel kérdést intézett a szovjet nagykövethez azzal kapcsolatban, hogy szovjet csapatok lépték át a magyar határt és az ország belseje felé nyomulnak. Nagy magyarázatot "követelt" e kérdésben. Nagy mindezt úgy mondta el, mint aki azt várja, hogy én tanúsítom: ő tényleg kifejezte nekem tiltakozását. Eközben egyre-másra, mintegy támogatást várva, Tildy Zoltán felé tekintgetett.

Tildy méltóságteljesen viselkedett. Rögtön Nagy Imre után beszélt, sokkal barátságosabb és higgadtabb hangnemben. Azt mondta, ha a szovjet csapatok továbbra is folytatják előnyomulásukat Budapest felé, abból botrány lesz, s a kormány lemondásra kényszerül. Tildy szeretné megelőzni azt, hogy a munkások haragja a Szovjetunió ellen forduljon.

Tildy azt mondta, ragaszkodik ahhoz, hogy a szovjet csapatok - legalábbis azok, amelyek nem a Varsói Szerződés értelmében érkeztek Magyarországra -haladéktalanul kezdjék meg kivonulásukat.

Kádár hozzászólásában támogatta Nagyot, Haraszti és Erdei Ferenc igen idegesen és irántunk barátságtalanul szóltak. Dobi [István] hallgatott.

A hozzászólások után én tartottam meg tájékoztatómat - az általam kapott direktívák szellemében. Nagy nyomban azt felelte, hogy nyilatkozatom ugyan jó, de nem válaszol a magyar kormány által feltett kérdésre.

Mivel a szovjet kormány mindmostanáig nem állította le a szovjet csapatok előnyomulását és nem adott kielégítő magyarázatot akcióira, Nagy azt javasolja, erősítsék meg a reggel hozott határozatot arról, hogy Magyarország felmondja a Varsói Szerződést, kinyilvánítja semlegességét, és az ENSZ-hez fordul azzal a kéréssel, hogy a négy nagyhatalom garantálja Magyarország semlegességét. Amennyiben a szovjet kormány azonnali hatállyal leállítja csapatainak előnyomulását és visszavonja azokat saját határaihoz (aminek megtörténtéről az MNK kormánya a maga fegyveres erőinek jelentései alapján alkot majd ítéletet), úgy a magyar kormány azonnal visszavonja az ENSZ-hez intézett kérését, de Magyarország akkor is semleges marad. Nagynak ezt a válaszát erőteljesen támogatta Erdei és Losonczy [Géza]. Tildy helyeslőleg, de visszafogottan, Kádár pedig kényszeredetten reagált. Dobi hallgatott.

Egy órával ez után a nagykövetség megkapta az MNK Külügyminisztériumának jegyzékét, amelyben az áll, hogy mivel az MNK kormányának határozott tiltakozása ellenére a mai napon nagy létszámú szovjet haderő lépte át a határt és érkezett magyar területre, az MNK kormánya azonnali hatállyal felmondja a Varsói Szerződést. A Külügyminisztérium kéri a nagykövetséget, hogy haladéktalanul hozza ezt a szovjet kormány tudomására. Hasonló tartalmú jegyzéket juttattak el minden budapesti nagykövetségnek és diplomáciai missziónak.

Megjegyzés: Értesüléseink vannak arról, hogy a szociáldemokraták felbujtására Magyarország valamennyi vállalatának munkásai kéthetes sztrájkot hirdettek, követelve a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonását.

56. november 1.

Andropov


(Megjelent: A "Jelcin-dosszié". Szovjet dokumentumok 1956-ról. Szerk.: Gál Éva, Hegedűs B. András. Budapest, 1993. 73-75. l.)