A Nagy-budapesti Központi Munkástanács memoranduma

1956. december 6.


A Nagy-budapesti Központi Munkástanács mélyen átérzi azt a súlyos felelősséget, amely hazánk jelenlegi állapotában reá nehezedik.

Bennünket Nagybudapest dolgozó népe demokratikusan választott meg. Hozzánk csatlakoztak a megyék és vidéki ipari gócpontok küldöttei is.

Mi azt akarjuk, amit a magyar dolgozók és az egész magyar nép: jólétet, békét, félelem nélküli életet, függetlenséget és erős kormányhatalmat a magyar munkások és parasztok kezében.

Tudjuk, hogy ennek megteremtésére és biztosítására legfőbb erő a magyar munkásosztály.

Ennek érdekében munkát és békés kibontakozást akartunk kezdettől fogva. Tárgyalásokat kezdeményeztünk Kádár Jánossal, Magyarország Minisztertanácsának elnökével. Közben élesen elhatároltuk magunkat mindenkitől, aki a rend megzavarására fegyveres akciókra vagy terrorcselekményekre buzdította a magyar népet.

Meg kell állapítanunk, hogy tárgyalásaink nem jártak a kívánt eredménnyel. Miközben az üzemekben, az egész ország területén a munkát a bennünk bízó dolgozókkal nagyjában és egészében felvétettük, ugyanakkor a legkülönbözőbb helyekről állandó provokációk történtek, melyek időnként egy-egy területen a munka megszakításához vezettek.

Azt gondoltuk és hittük, hogy a törvényes rend a munka felvétele nyomán egyre inkább helyreáll, s a gyárak, bányák és intézmények munkástanácsainak lesz ereje ahhoz, hogy bármilyen oldalról jövő provokációt meghiúsítsanak. Mélységes fájdalommal állapítjuk meg, hogy a valóságban nem ez történt.

Kádár János miniszterelnök véleményünk szerint erőfeszítéseket tesz arra, hogy az életet az egész országban normális mederbe terelje. Ugyanakkor azonban úgy látszik, nincs ereje ahhoz, hogy a körülötte (még) ma itt-ott levő és a magyar munkások által annyira gyűlölt egyes személyeket eltávolítson. Ezek a személyek helytelenül tájékoztatják őt a magyar nép akaratáról és hangulatáról. Ezek a személyek tették, hogy a karhatalmi szervekbe helyenként a múltban kompromittált személyek kerüljenek be. Ezek akadályozzák felülről az államgépezet megtisztítását. Ezek zárják el az utat az elől, hogy a kormányban levő egyes jó szándékú emberek és a magyar nép tízmilliós tömege megtalálja a kibontakozás közös útját.

Tudjuk jól, hogy a szabad választások során ezek a kompromittált személyek a vezető helyekről a jövőben távozni kényszerülnek. Az események menete azonban a mai napig azt eredményezte, hogy a magyar nép ebbe a kibontakozásba vetett bizalmát elvesztette.

Azt látjuk, hogy a kormány Kádár János miniszterelnök kijelentései ellenére hatalmát nem a munkástanácsokra építi, amelyek végső kifejlődésükben négy és fél millió magyar dolgozót képviselnek majd, hanem éppen ezekben a napokban egyre inkább előtérbe kerülnek a bűnös Rákosi-Gerő-rendszer levitézlett személyei.

A Nagy-budapesti Központi Munkástanács mindenkor vállalta a felelősséget intézkedéseiért és kiadványaiért, melyek aláírásával kerültek az üzemekbe. Mégis azt látjuk, hogy azok a munkástanácselnökök és -tagok, akik tájékoztatóinkat sokszorosítják és terjesztik, gyakran letartóztatásba kerülnek. Sok helyen megtiltják a kerületi vagy megyei munkástanácsok összehívását, és volt rá eset, hogy fegyveres erővel megakadályozták vagy feloszlatták a munkástanácsok ilyen békés értekezleteit, amelyek éppen a munka felvételét, gazdasági feladatok megoldását, provokációk elleni fellépését szolgálták volna.

Oda jutottunk, hogy a karhatalmi szervek különböző, gyakran alá nem támasztott és minden alapot nélkülöző feljelentésekre a munkástanácsok elnökeit vagy tagjait, éjjel vizsgálat vagy meghallgatás nélkül a lakásukról hurcolják el. Előfordult olyan eset is, hogy egy üzem teljes munkástanácsát letartóztatták.

Megtörtént, hogy egy volt igazgató szabályszerű, a miniszterhez döntésre megküldött felfüggesztése ügyében a gyár munkástanácsának elnökét a kerületi rendőrkapitányságra rendelték.

Az ilyen túlkapások ellen és az ilyen jelenségek ellen a leghatározottabban tiltakozunk és követeljük, hogy ezek elkövetőit minden esetben ténylegesen vonják felelősségre.

Az a látszat, hogy a munkástanácsok ellen szervezettnek tűnő hajsza indult az egész ország területén.

Ha ezek a jelenségek tovább folynak, elveszítjük az egyetlen reális lehetőséget a rend helyreállítására s a normális élet megteremtésére. Ha ezek a jelenségek tovább folynak, a munkásság bizalma végképp elveszik, és a provokációkat irányítók elérik céljukat, hogy a munkásosztályt végképp a kormány ellen fordítsák. Ennek vége általános, országos sztrájk, vérontás és újabb nemzeti tragédia lesz.

Aki ma ebben az országban nem akar a magyar munkásosztályra és annak megválasztott munkástanácsaira támaszkodni, aki szervezett hajszát indít a munkástanácsok ellen, ilyen hajszában közreműködik, vagy ilyen hajszát hallgatólagosan eltűr, bűnt követ el a magyar munkásosztály és az egész magyar nép ellen.

Nekünk elég volt a vérből és a pusztulásból. Nincs idő arra, hogy a mostani események fölött majd a történelem ítélkezzen. Nem lehet vitás jelen pillanatban sem, hogy az ország túlnyomó többségét a munkástanácsok, a rohamosan megalakuló paraszttanácsok és a magyar értelmiség forradalmi tanácsai képviselik.

Felszólítunk minden becsületes magyar embert, elsősorban pedig Kádár Jánost, a Magyar Népköztársaság elnökét, hogy az egymást hajszoló eseményeknek azonnal vessen gátat. Az idő halasztást nem tűr.

Értse meg mindenki, hogy a magyar nép békében akar élni szomszédaival, elsősorban a Szovjetunióval és a világ összes népeivel. Értsék meg azt is, hogy aki a szocializmust békésen építeni akaró tízmillió magyar ember problémáit nem látja, jogos és reális politikai és gazdasági kívánságait figyelmen kívül hagyja, aki azon mesterkedik, hogy az új szocialista munkáspártot számos helyen a volt Rákosi-Gerő-rendszer gyűlölt szekértolói szervezzék és ilyenformán az új munkáspártot már megszületésekor szembeállítsák a magyar néppel, nem más, mint politikai kalandor.

A Nagy-budapesti Központi Munkástanács a mai napon végső erőfeszítéseket tesz, hogy mindezekre felhívja a kormány figyelmét, és meggátolja a küszöbönálló katasztrófát. Fáradozásaink nem jártak sikerrel. Ezért ma esti teljes ülésén az alábbi határozatokat hozta:

  1. Ezt a memorandumot holnap, december 7-én minden üzemben az összes munkások előtt ismertetni kell.

  2. A kormány holnap, december 7-én folytasson tárgyalást a Nagy-budapesti Központi Munkástanáccsal.

  3. A kormány holnap, december 7-én 20 órakor a Magyar Rádióban a tárgyalt összes kérdésekről határozott álláspontját közölje.

Budapest, 1956. december 6.

Nagy-budapesti Központi Munkástanács


(Megjelent: "Szuronyok hegyén nem lehet dolgozni." Válogatás 1956-os munkástanács-vezetők visszaemlékezéseiből. Szerk.: Kozák Gyula és Molnár Adrienne. Budapest, 1993. 354-356. l.)