Előszó

A felsőoktatás keretei között zajló idegennyelv-oktatással kapcsolatban kétféle típusról beszélhetünk: nyelvszakos, illetve nyelvtanárszakos képzésről és a bármilyen más szakos hallgatók idegennyelv-oktatásáról. Közhelyszerű az a kijelentés, hogy a nyelvszakos hallgatók képzésének színvonala jelentős mértékben meghatározza azt, hogy az ország nyelvtanulóinak oktatása mennyire lesz hatékony. Az sem kevésbé közhelyszerű, hogy a mai Magyarországon egyre több azoknak az igazán jólfizető szakmáknak a száma, ahol elengedhetetlenül szükséges valamely idegen nyelv magas szintű ismerete. Nem véletlen, hogy ma a rendeletek értelmében csak az kaphat diplomát, aki megfelelő szintű nyelvtudását nyelvvizsga-bizonyítvánnyal igazolja.

Arról azonban, hogy az idegen nyelvek oktatásában mit és milyen módszerekkel tanítsunk a felsőoktatásban, már megoszlanak a vélemények. Az idegennyelvi tanszékek és a lektorátusok éppen ezért rengeteg időt és energiát fordítanak a tantervek megújítására, korszerű tananyagok bevezetésére és a szaknyelvek oktatására. A Kodolányi Füzetek jelen száma, amely az Angol Tanszék munkatársainak cikkeit tartalmazza, elsősorban ezeknek a törekvéseknek szeretne teret adni.

A tanulmányok három fő téma köré szerveződnek. Ezek a kommunikatív nyelvoktatás, a nyelvtan tanítása és a kifejezetten a Kodolányi János Főiskolával kapcsolatos cikkek. Az első csoportba két cikk sorolható. Sárdi Csilla a kommunikáció fogalom definíciójából kiindulva azt a kérdést vizsgálja, hogy vajon kommunikációnak minősülnek-e az idegennyelvi órán történtek. A cikk arra mutat rá, hogy a nyelvszakos diákoknak szükségük van az egyes nyelvoktatási módszerek kritikus értékelésére. A másik idetartozó cikkben Szemere Pál a kommunikatív nyelvoktatás szemüvegén keresztül kitekint az idegennyelv-oktatásból és amellett érvel, hogy a kommunikatív nyelvoktatás egyes elemei a többi bölcsész jellegű tárgy oktatásában is hasznosíthatók. A második témakör cikkei egy sokat vitatott területhez, a nyelvtan oktatásához igyekeznek segítséget nyújtani. Stephanides Éva angol-magyar kontrasztív nyelvészeti adatokkal támasztja alá azt a nézetét, amely szerint nem lehet a nyelvtant kiiktatni a nyelvoktatásból. Ferenczy Judit számos példával illusztrálva a pragmatika nyelvtanoktatásba való integrálásának fontosságáról ír. A tanulmányok harmadik csoportjába is két írás tartozik. Székely Mária történeti keretbe ágyazva ismerteti a Kodolányi János Főiskola tanárképzési gyakorlatának menetét, Kiszely Zoltán pedig alkalmazott nyelvészeti és turizmus témájú kutatási beszámolók összefoglalóinak elemzésével amellett érvel, hogy a Kodolányin tanuló diákok szaknyelvi képzésébe e műfajú írások is beilleszthetőek.

Remélem, hogy az írások elnyerik Olvasóink tetszését, és termékeny vitákat provokálnak a jövőben. Kellemes olvasást kíván

a szerkesztő